Jézus – Hogyan igazolja a történelem?

I. A vértanúk bizonysága

Ró­ma alatt több száz kilométeres ala­gút­rend­szer hú­zó­dik. A “ka­ta­kom­bák­ban” sok ezer ke­resz­tény vér­ta­nú sír­ját ta­lál­ták meg az el­ső szá­za­dok­ból. Vol­tak köz­tük sze­gé­nyek és gaz­da­gok, fér­fi­ak és nők, idő­sek és gyer­me­kek. Meg­hal­tak Krisz­tu­sért. – Ke­resz­tény vér­ta­núk nyo­ma­i ta­lál­ha­tók az egész Ró­ma­i Bi­ro­da­lom­ban, Júdeában, Kis-Ázsiá­ban, Észak-Af­ri­ká­ban vagy Ga­l­li­á­ban egy­aránt.

Kik a vér­ta­núk? Tudjuk, Né­ró csá­szár már 64-ben “ha­tal­mas tö­meg” ke­resz­tényt vé­gez­te­tett ki. Az ül­dö­zé­sek 300 éven át foly­ta­tód­tak. Az oka: a ke­resz­té­nyek nem hit­tek a csá­szár is­ten­sé­gé­ben, csak Jé­zu­sé­ban. Ezért fel­ség­sér­tés­sel vá­dol­ták őket. – Kü­lön­bö­ző mód­sze­re­ket al­kal­maz­tak ki­vég­zé­sük­re. Egye­se­ket ke­reszt­re fe­szí­tet­tek, má­so­kat agyon­nyi­laz­tak va­dál­la­tok­kal té­pet­tek szét vagy el­eve­nen meg­sü­töt­tek. A bí­rók több­nyi­re min­dent el­kö­vet­tek, hogy hi­tük meg­ta­ga­dá­sá­ra bír­ják őket. De ha fá­ra­do­zá­suk ered­mény­te­len volt, nem ke­gyel­mez­tek: szop­ta­tós anyá­kat, 13-14 éves fi­ú­kat és lá­nyo­kat is ki­vé­gez­tek. És Jé­zu­sért nem­csak kor­tár­sa­i hal­tak vér­ta­nú­ha­lált, ha­nem 2000 év óta so­kan a vi­lág min­den ré­szén.

Soha a történelem folyamán nem haltak meg oly sokan Jézusért, mint a XX. században – a hitleri, s még inkább A kommunista üldözések folyamán. Csupán a Szovjetunióban kb. 200.000 szerzetest öltek meg; és több-millió hívőt és papot a többi kommunista országban! Magyarországon voltak édesapák, papok, sőt16-22 éves fiatalok is, akik megmenthették volna magukat a börtöntől vagy a haláltól, ha megtagadják hitüket, de nem tették. A XXI. században keresztények további tömegei haltak meg hitükért, elsősorban az iszlám- vagy más keleti országokban. – Hon­nan me­rí­tet­ték a vér­ta­núk és a hí­vők mil­li­ó­i ezt a bi­zo­nyos­sá­got?

II. Mit mond a történelem Jézusról?

1. Lehetséges, hogy a végtelen Isten emberré legyen?

A történelmi vizsgálat előtt tegyük fel a címben felvetett kérdést. – Az elméleti filozófia biztosan nemet mondana erre: a Végtelen Isten nem válhat véges emberré. Egyetlen vallás sem merte tanítani, hogy alapítója, prófétája Isten lett volna. – A keresztények viszont kezdettől vallották, hogy Jézusban Isten jött a földre, Isten szól hozzánk-, és vezet el egy új, isteni életre.

Ha megismered és megéled Jézus tanítását, látni, tapasztalni fogod, hogy Jézus egyedüli válaszokat ad az emberiség végtelenbe nyúló és megválaszolhatatlan kérdéseire. Olyan kérdésekre, amelyekre sem vallások sem filozófiák nem tudnak válaszolni.

A keresztények tehát így következtetnek: Ha Isten úgy teremtette az embert, hogy az anyagvilágban nem találhatja meg élete legemberibb kérdéseinek megoldását, akkor nem érthetetlen, hogy Isten maga emberi testet ölt Jézusban, és benne válaszol, az úttalanul kereső emberiségnek.

Jézusnak egyedülálló, isteni tanítását a következő fejezetekben fogjuk megismerni. Először azonban lássuk, mit mond a történelem Jézusról, és vajon igazolható-e, hogy őt már ismerősei és kortársai is bizonyossággal Istennek vallották.

2. Hogyan igazolja a történelem Jézus istenségét?

a) A tör­té­ne­tí­rók ír­nak Jé­zusról

Néhány évtizede a kommunista országokban még azt tanították az iskolákban, hogy Jézus nem is élt. Ma ilyet nem tanít egy szakember. Hiszen Jé­zus­ról nem­csak az evan­gé­lis­ták és a ko­ra­be­li ke­resz­tény írók adnak hírt, ha­nem a nem ke­resz­té­nyek is: pl. a ró­ma­i Ta­ci­tus, Pli­ni­us, Su­e­to­ni­us és a zsi­dó Jo­sep­hus Fla­vi­us. Több­ször meg­em­lé­ke­zik ró­la a ko­ra­be­li zsi­dó val­lá­sos iro­da­lom, a rab­bi­ni­kus iro­da­lom is.

A Jézus utáni évtizedek zsidó rabbinikus írásai tiltják a zsidóknak, hogy Jézus nevében gyógyíttassák magukat. Ezek az írások ékes bizonyítékai, hogy Jézus természetfeletti erejű gyógyításai közismertek voltak.

b) Jé­zus is­ten­sé­gé­ről kor­tár­sa­i vé­rük­kel ta­nús­kod­tak

– A tör­té­ne­lem ar­ról be­szél, hogy Jé­zus köz­vet­len is­me­rő­se­i és kor­tár­sa­i kö­zül so­kan ké­szek vol­tak éle­tü­ket ad­ni az evan­gé­li­u­mok­ban össze­fog­lalt hi­tü­kért. Neró császár Rómában már Krisztus után 64-ben sok keresztényt öletett meg azért, mert nem voltak hajlandók istenként tisztelni a császárt, illetve azt állították, hogy nekik csak egy Istenük van: Jézus. Ha az apos­to­lok, illetve Jé­zus is­me­rő­se­i és kor­tár­sa­i vé­rü­ket on­tot­ták hitükért, ez ta­nú­sít­ja, hogy ők min­den két­sé­get ki­zá­ró­an meg­bi­zo­nyo­sod­tak er­ről. Ha Jé­zus nem iga­zol­ta vol­na számukra is­ten­sé­gét, ak­kor ezt is­me­rő­sök­kel és kor­tár­sak­kal nem le­he­tett vol­na el­hi­tet­ni, és nem hal­tak vol­na meg ér­te. (Az iga­zsá­gért is rit­kán ál­doz­za fel va­la­ki az éle­tét, nem­hogy egy ha­zug­sá­gért!)

El­len­ve­tés: Nem­csak Krisz­tus­nak, ha­nem más ta­nok­nak is vol­tak vér­ta­nú­i. – Ez igaz. De ők ál­ta­lá­ban nem egy konk­rét, is­mert sze­mé­lyért hal­tak meg, ha­nem egy ta­nért, vagy eset­leg egy rég­múlt­ban élt le­gen­dás ala­kért. Az el­ső szá­zad ke­resz­tény vér­ta­nú­i vi­szont egy tör­té­ne­ti személyért ad­ták éle­tü­ket: azért, hogy, Jé­zus, akit ők is­mer­tek, aki­nek kor­tár­sa­i vol­tak, va­ló­ban Is­ten volt. Ha­lá­luk te­hát bi­zo­nyít­ja, hogy lát­ták a Jé­zus is­ten­sé­gét iga­zo­ló tet­te­ket és cso­dá­kat.

3. Hogyan igazolja a történelem az evan­gé­li­u­mok hitelességét?

“Népszerűsítő” írásokban, filmekben ismételten elhangzik a kereszténységet támadó kijelentés, hogy a Jé­zus­ról szó­ló be­szá­mo­lók (az evan­gé­li­u­mok), illetve az Újszövetségi Szentírás könyvei csak Jézus ha­lá­la után, a III-IV. században íród­tak, a mai formában. E vád szerint: Jézus élt ugyan, de csupán kiváló ember volt. Istenné csak követői tették őt, az évszázados legendaképződés során. A mai szentírás tehát a III-IV. századra kialakult írások gyűjteménye.

2004-ben jelent meg magyarul is Dan Brown: Da Vinci-Kód című regénye, mely világszerte néhány éven át a sikerlisták élén állt. Előtte és utána több hasonló könyv és film jelent már meg. Alap-tézisük, hogy Jézus istenségében senki nem hitt Jézus korában. Az a hit, amit a mai kereszténység hirdet, csak Krisztus után a 4. században alakult ki.

Egy kereszténynek, és a hittel ismerkedőnek le kell vonnia a mondottakból két következtetést: 1) Hogy a világban sok hamis állítás jelenik meg a vallásról, a kereszténységről; 2) illetve, hogy jól meg kell ismernünk a kereszténységgel kapcsolatos igazságokat (pl. a most következőket), saját magunk tisztánlátása miatt is, és azért is, mert felelősek vagyunk kereső embertársaink felvilágosításáért.

A hamis állításokkal szem­ben tudnunk kell, hogy régóta beigazolódott, hogy az Újszövetségi Szentírást az I. században megírták, és Jézust a keresztények már az I. században is Istennek vallották. Mi bizonyítja ezt?

a) A ré­gé­szet iga­zol­ja, hogy a Szent­írás a II. század kö­ze­pén már el­ter­jedt az egész Ró­ma­i Bi­ro­da­lom­ban: Egyip­tom­tól Ró­má­ig és Kis-Ázsi­á­tól Gal­li­á­ig. Te­hát ak­kor jó­val előbb kel­lett íród­nia.

Az evan­gé­li­u­mok idé­ze­te­it, gon­do­la­ta­it meg­ta­lál­juk az I. szá­zad végi-, II. századi ke­resz­tény író­iknál. – E kor írásai oly sokszor idézik a Szentírást, hogy a bennük található idézetekből lényegileg az egész Újszövetséget össze lehetne állítani. (Magyarul is olvashatod: az Ókeresztény írók c. köteteket Szent István Társulat kiadásában).

b) Az ása­tá­sok foly­tán elő­ke­rült le­le­tek bi­zo­nyít­ják, hogy az evan­gé­li­u­mo­kat olyan em­be­rek ír­ták, akik Jé­zus­nak kor­tár­sa­i vol­tak, és pon­to­san is­mer­ték Zsi­dó­or­szá­got. Elő­ke­rült sok olyan he­lyi­ség és épü­let, ame­lyek­ről az evan­gé­lis­ták ír­nak. Pél­dá­ul Má­ri­a háza Ná­z­á­ret­ben, Jé­zus szü­le­té­sé­nek bar­lang­ja Bet­le­hem­ben (Jn 5,2k), a Jézus-korabeli Kafarnaum, a Gol­go­ta szik­lá­ja és Jé­zus sír­ja. Az ása­tá­sok ki­de­rí­tet­ték, hogy Jé­zus éle­té­nek e szent he­lye­in már az I. században istenként tisz­tel­ték Őt.

Fel­tár­ták azo­kat a po­gány-­ko­ri temp­lo­mo­kat is, ame­lye­ket Had­ri­a­nus csá­szár épít­te­tett 135 kö­rül az em­lí­tett he­lyek­re, azzal a céllal, hogy így meg­szün­tes­se ott a keresztény tiszteletet. És ép­pen ezek a po­gány épít­mé­nyek őrizték meg e he­lyek ma­rad­vá­nya­it az utó­kor szá­má­ra, és igazolják, hogy Jézus életének e központi helyein már 135-ben vallásos hittel tisztelték Jézust. Nagy Konstantin császár, illetve édesanyja Szent Ilona 325-ben, a Hadrianus által épített pogány templomok alatt kiásta a keresztény templomok maradványait, és azok fölé épített templomokat Betlehemben, Názáretben, Jeruzsálemben, Jézus életének szent helyein.

Aki ma elmegy a Szentföldre, megtekintheti az említett szent helyek alatt a Nagy Konstantinig vagy Hadriánuszig visszamenő épület-maradványokat, amelyeket feltártak, illetve amelyeket beépítettek a mai templomokba. Különösen látványos pl. a mai názáreti templom, amelyben a legszembeötlőbben láthatóak a történeti rétegek, visszamenően egészen Jézus koráig. A templom legalsó rétegében láthatjuk a barlang-házat, amelyben már az 1. században az angyali üdvözletet, az Ige megtestesülésének helyét tisztelték. A jeruzsálemi Feltámadás (vagy Szent Sír) templomban ugyancsak látható a sír (illetve maradványai), amelyben Jézus feküdt; a templom alatt láthatóak a történeti rétegek; néhány oszlopról pedig a régészet megállapította, hogy ezek a Hadrianus-kori épület oszlopai voltak, amelyeket Nagy Konstantin anyja beépíttetett az új szentélybe.

– A ko­ra­i ke­resz­tény­ség hi­tét az evan­gé­li­u­mo­kon és a ko­ra­be­li írá­so­kon kí­vül ta­nú­sít­ják a ka­ta­kom­bák­ban ta­lál­ha­tó – II-III. szá­za­di – fel­ira­tok és fest­mé­nyek is, amelyek Jézus életét és hitünk titkait ábrázolják.

III. Légy az Igazság tanúja

A kereszténység történetének példás alakjai a vértanúk, akik életüket adták az általuk megismert Igazságért. Fel kell tenned a kérdést magadnak: Tanúja vagyok-e az általam megismert hitnek, vagy keresésemnek?

A tanúságtétel első formája, és feltétele hogy a szeretet kapcsolata alakuljon ki azzal, akivel beszélünk. De ahol a szeretet légköre megszületett, ott – a helyzettől függően – kötelesség szólni a hitben megismert igazságokról, ha valaki érdeklődik azok iránt.

Feladat: a) Tanuld meg jól a fejezetünkben leírottakat; hogy adott esetben tudj beszélni e témáról. (Hogy hogyan beszéljünk a nem hívőkkel a hitről, arról szóltunk a 3. f. Tudod-e? pontjában.) – b) Törekedj minden nap a szeretet egy-egy tettével közvetíteni Jézus szeretetét. – Beszélni általában akkor kezdünk, ha felfedeztük valakiben, hogy érdeklődik a hit iránt.

Ol­vass el egy Jé­zus­sal vagy az ő ko­rá­val fog­lal­ko­zó köny­vet! Egyik leg­hí­re­sebb H. Si­en­ki­e­witz No­bel-dí­jas műve: Qu­o Va­dis (Sokszor kiadták), F. Wi­se­mann: Fa­bi­o­la (Ecc­le­si­a); L. Wal­la­ce: Ben Hur (SZIT); L. C. Do­ug­las: És kön­tö­söm­re sor­sot ve­tet­tek (Ref. Saj­tó oszt.); M. Walta­ri: Az or­szág tit­ka (Eu­ró­pa Ki­a­dó), vagy a kommunista üldözés történetéről és vértanúiról (Vö. Tomka F.: Halálra szántak, mégis élünk – egyházüldözés 1945–1990. Bp. 2006.)

Össze­fog­la­lás

Igazolható-e, hogy Jé­zus élt?

Jé­zus élt. Hi­szen a ko­ra­be­li tör­té­nel­mi for­rá­sok ír­nak ró­la. Nem­csak az evan­gé­li­u­mok és a ke­resz­tény írók, ha­nem a zsi­dó és ró­ma­i tör­té­ne­tí­rók is. Pl. Ta­ci­tus, Pli­ni­us, Su­e­to­ni­us, Jo­sep­hus Fla­vi­us és a rab­bi­ni­kus iro­da­lom.

Mit mond a tör­té­ne­lem Jé­zus is­ten­sé­gé­ről?

a) A tör­té­ne­lem elmondja, hogy Jé­zus apos­to­la­i, és kor­tár­sa­i kö­zül so­kan, már 64-ben Néró császár alatt, vé­rük ontásával tanúsították, hogy lát­ták Jé­zus cso­dá­it és hisznek is­ten­sé­gé­ben. Ha­zug­sá­gért vagy ké­tes ese­mé­nyért sen­ki sem ont­ja vé­rét ször­nyű kí­nok kö­zött.

b) Azt, hogy a keresztények már az I. században is Istennek vallották Jézust, igazolják az ásatások is: Életének szent helyein már az I. században templomokat építettek; ezek nyomai a mai templomok alatt megtalálhatóak. – Utánuk Hadriánusz császár 135-ben pogány templomokat épített a szentföldi Jézus-szentélyekre. Ezek maradványai is igazolják az utókor számára, hogy 135-ben már istenként tisztelték Jézust.

Mi igazolja, hogy az Újszövetségi Szentírást az I. században írták, és nem a „mítoszfejlődés” eredménye? – A régészet igazolja, hogy az újszövetségi Szentírást az I. században megírták: a) a Szentírást az I. század végi és II. századi keresztény írók oly bőséggel idézik, hogy idézeteikből, a teljes Újszövetségi Szentírás összeállítható, b) több szentírási töredék maradt fenn a 2. századból. – Tehát Jézus „istenségét” nem a IV. században „találták ki” (amint több film, regény beállítja).

*   *   *

Mi­lyen em­ber volt Jé­zus?

(Ol­vas­mány)

1. Jé­zus em­be­ri egyé­ni­sé­ge – Ben­ne egy­ség­be ol­vad­nak a leg­el­len­té­te­sebb em­be­ri ér­zel­mek és ér­té­kek: Is­ten­be mé­lyedt em­ber – aki mé­gis két láb­bal a föld­ön áll. Pá­rat­lan szó­nok – de egye­dül­ál­ló mó­don tud hall­gat­ni (Mt 27,13; Lk 23,10). Sze­líd­sé­gé­ben is tud ha­tá­ro­zott és ke­mény len­ni. Erő és biz­ton­ság su­gár­zik be­lő­le, de együtt tud érez­ni a gyen­gék­kel. A leg­ma­ga­sabb er­köl­csi mér­cé­ket ál­lít­ja – de meg­ér­tő a bű­nö­sökk­el. – Sem az írók­nak, sem a nép­köl­té­szet­nek, de a mí­to­szok­nak sem ju­tott eszük­be, hogy egy ilyen istenien kiegyensúlyozott ala­kot meg­raj­zol­ja­nak. Ilyen ala­kot nem le­het ki­ta­lál­ni. – Amíg a le­gen­dák vagy a val­lá­sos me­sék szí­ne­sen ecse­te­lik hő­se­ik hi­he­tet­len cso­da­tet­te­it, ad­dig az evan­gé­li­u­mok oly szűk­sza­vú egy­sze­rű­ség­gel ír­nak Jé­zus sze­mé­lyé­ről és cso­dá­i­ról, hogy a tár­gyi­la­gos ol­va­só­nak az a be­nyo­má­sa: ez igaz, ez nem ki­ta­lá­lás. (Nem egy Szent­írás-ol­va­só tért meg, ami­kor ezt fel­fe­dez­te.)

2. Jé­zus is­ten­fi­ú­i alak­ja – Jé­zus har­mo­ni­kus em­be­ri egyé­ni­sé­gé­hez va­la­mi­kép­pen ter­mé­szet­sze­rű­en tar­toz­nak hoz­zá is­te­ni vo­ná­sa­i. – Jé­zus kez­det­től vall­ja, hogy Ő Is­ten Fi­a, Ő a vár­va várt Mes­si­ás (vö. Mk 8,27; 14,61; Jn 5,17 k; 10,30 stb.). Hir­de­ti, hogy “én va­gyok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga” (Jn 8,12), az “út, iga­zság és az élet” (Jn 14,6), hogy Is­ten­hez “sen­ki sem jut­hat el, csak ál­ta­lam” (Jn 14,5). Meg­kí­ván­ja, hogy ta­nít­vá­nya­i en­nek meg­fe­le­lő kö­vet­ke­ze­tes­ség­gel he­lyez­zék min­de­nek elé az Ő kö­ve­té­sét. Ma­gas kö­ve­tel­mé­nye­i­hez azon­ban is­te­ni tá­mo­ga­tást is ígér: “Jöj­je­tek hoz­zám mind­nyá­jan, akik fá­rad­tak és meg­ter­hel­tek vagy­tok, s én fe­lü­dít­lek ti­te­ket.” (Mt 11,28) “ „Aki elhagyja érettem otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.” (Mt 19,29)

Krisz­tus is­ten­sé­gé­nek bi­zo­nyí­té­ka: ta­ní­tá­sá­nak is­te­ni ere­je (vö. 12. és következő fejezetek). Aki pe­dig meg­sej­tet­te Jé­zus ta­ní­tá­sá­nak új­don­sá­gát és mon­da­ni­va­ló­ját, az valamiképp meg­ér­ti cso­dá­it is. Életének el­vá­laszt­ha­tat­lan ré­sze­i. Aki te­hát Jé­zus alak­ját szem­lé­li – amint az evan­gé­li­u­mok­ból ki­bon­ta­ko­zik – meg­le­pőd­ve lát­ja, hogy em­ber­sé­gé­nek egy­sé­gé­be be­le­tar­toz­nak is­te­ni tet­te­i is. Újra csak azt kell mon­da­ni­a: alak­ját nem le­he­tett ki­ta­lál­ni.