I. „A természet örök könyvét forgatni ne szûnjed…”
„Minél mélyebbre hatolunk a világ megismerésében, annál nagyobb lesz csodálatunk” – írja Kepler, a modern csillagászat egyik alapítója. – Vajon te megcsodáltál-e már legalább néhányat a világ csodái közül? Megcsodáltad-e már a csillagos eget vagy egy kicsiny virág pompáját, a madarak repülését vagy a hangya céltudatos munkáját? Sokat tanulsz a világról! De megtanulod-e csodálni azt?
Itt élsz a Föld nevû égitesten. Bizonyára tudod, hogy Földünk 24 óra alatt körbefordul tengelye körül, miközben óránként 1700 kilométert megtéve kering pályáján a Nap körül. Ránk ragyog a Nap, amely 150 millió km-re van tôlünk, és 70 ezer km-es óránkénti sebességgel száguld a Véga csillag felé. A napba 1300000 Föld nagyságú gömb férne bele. Ha a Föld kicsit közelebb volna a Naphoz, a felszíne több száz fok forró lenne, ha távolabb volna, hideg és fagyott lenne: az élet egyik esetben sem alakulhatott volna ki rajta. Ha közelebb lennénk a Holdhoz, ennek hatására az apály és a dagály akkora lenne, hogy a víz naponta kétszer elárasztaná a földrészek nagy területét. – Fejünk fölött esténként
3-4 ezer csillagot veszünk észre, de ezek is szédületes sebességgel keringenek a világûr mérhetetlen tereiben. A mi naprendszerünk csak egy picinyke „alkatrész” a csillagok világában. A legközelebbi állócsillag 4 fényévre van hozzánk; a Sarkcsillag több mint 40 fényévre; a Tejút milliónyi csillaga 20 ezer fényévre. De hol van ettôl a világmindenség végsô pontja?
Szinte hihetetlennek tûnik, hogy ugyanilyen csodálatos „rendszereket” találsz az atomoknak mikroszkóppal sem látható kicsiny világában. Az atommag körül – mint a Nap körül a bolygók – ott keringenek (vagy hullámzanak) az elektronok, noha egy atom átmérôje csupán néhány tízmilliomod milliméter. Csodálatos az is, hogy e „kis csillagvilágban” óriási ûr van, és szédítô erô feszül. Ha az atommag és a körülötte száguldó elektronok közti teret eltüntetnénk, Földünk olyan kicsi lenne, hogy az asztalra tehetnénk; az ember akkora lenne, mint a bacilus és az egész emberiség beleférne egy gyûszûbe. (Persze a súlya mindennek megmaradna.)
Milyen csodálatos az atomvilág elrendezése! Vajon nem kelti-e ezt a gondolatot, hogy ugyanaz lehet az atom és a csillagvilág alkotója?
De a csillagoknál, az atomoknál közelebb áll hozzád az élôk világa. Mennyi csodát láthatsz itt! Bizonyosan megfigyelted már a napraforgó „ügyességét”: szüksége van a napra, hát utána fordítja fejét. Vagy észrevetted a pincében levô burgonya „leleményességét”: ô is a fényre vágyik, ha nyújtogatni kezdi csíráit a fény irányába… Tanultál a forró égövi növények, például a tök „gyakorlatiasságáról”: beárnyékolja a földet nagy leveleivel, hogy a talajból ne párologjon el a nedvesség, s így megmaradjon az ô számára. Gyökereinek együttes hossza 25 km is lehet; így elegendô nedvességet képes felszívni a száraz talajból is.
Sok egyéb érdekességet is ismersz a növények világából. Tudod, hogy élnek növények sivatagos tájakon és a vízben, a trópusi melegben és sarkvidéken, tengerszinten és sok ezer méter magasságban, és mindenütt alkalmazkodnak környezetükhöz. Talán hallottál arról is, hogy vannak olyan óriási fák, amelyek 100-150 méter magasra is megnônek (magasabbak, mint a világ legmagasabb temploma) és több ezer évet megélnek. Ugyanakkor hazánkban is él olyan törpe növény, amely virágostul mindössze egy milliméter. De a nagyító alatt látod, hogy a kicsiny növénykék éppoly harmonikus, pompás felépítésûek, mint óriási testvéreik.
Tudod azt is, hogy egy-egy növényi mag magában hordozza az egész növényt. Egyetlen almamagba bele van „programozva”
egy hatalmas almafa. Csak elveted és kifejlôdik belôle… Milyen belsô „irányítórendszerük” van a növényeknek, hogy minderre képesek?
Mennyi csodáról tanultál még! Gondolj csak az élôk belsô „szerkezetére”: a sejtekre, amelyek önmagukban is kis élô rendszerek, de amelyek szövetekké, az állatoknál, az embereknél szervekké, szervrendszerekké, szer-
vezetté rendezôdnek össze… Milyen pontosan tölti be minden rész a maga szerepét a szervezetben. Vagy gondolj egy-egy növény csodálatos „vegyi üzemére”! Igen, a növény olyan feladat megoldására képes, amire ma még a legfejlettebb vegyi gyár sem: szén-dioxidból és vízbôl a napfény felhasználásával fehérjét és cukrot „gyárt”, s közben még oxigént is felszabadít, ami az állatok és az emberek légzését lehetôvé teszi.
Csodáld meg most csupán a búzát, az építészetnek és a vegyi iparnak e sok titkot rejtô csodáját.
A búzaszálat és kalászt mérnöki nyelven (400-szoros nagyításban) így írhatnánk le: egy 4 m széles és 1500 m magas torony, beton és vas nélkül. A toronyban lépcsôket, folyosókat, darukat és vízvezetékeket találunk. A torony falának vastagsága csupán fél méter. A torony tetején vegyi gyár épült, amely szénhidrátokat (lisztet) gyárt vízben feloldott ásványokból a Nap energiájának segítségével. Ez a csodálatos torony rugalmasan hajladozik, és nem törik el…
Vagy nézzük az állatvilág csodáit. Megcsodáltál már egy repülôgépet? Tudod, hogy a tervezôk és a gyárak micsoda munkájába került egy-egy ilyen fémmadár létrehozása? De arra gondoltál-e, hogy egy madár még sokkal nagyobb pontossággal van „megtervezve”? – A repülôgép tervezôi a legtöbbet éppen a madaraktól tanulták, az ô testalkatukat másolták le… – Vagy ismered a tengeralattjáró hajó mûködésének elvét? Ha a légkamrákban levegôt fejlesztenek, akkor felemelkedik a vízben, s ha a levegôt kiengedik, a hajó a víz alá süllyed. Zseniális felfedezés! De nem új. Tulajdonképpen csak a hal lemásolása. Nyomtad már szét a hal léghólyagját? Ez a hal légkamrája. Ezzel tud felemelkedni a tengerben. Testének alakja is a legmegfelelôbb a vízben való tovasiklásra: Így ezt is lemásolták a tengeralattjárók… – Vagy hallottál már a radarról? Ez a gép elektromos rezgéseket bocsát ki. Ha azok beleütköznek egy tárgyba – például a repülôbe –, visszaverôdnek. – A radar elfogja a visszaverôdött hullámokat és jelzi, hol van a keresett gép. Micsoda szellemes találmány. A II. világháborúban megmentette Angliát a német repülôktôl. De tudod-e, hogy több állatnak is van „radarja”? Például a denevéreknek vagy egyes halaknak. Rezgéseket bocsátanak ki, és mint a radar felfogják azok visszaverôdését. Így tudnak tájékozódni, közlekedni anélkül, hogy beleütköznének a tárgyakba…
Az állatvilág tele van csodákkal. Különösen ismertek az ösztönök csodái. A gólya például elrepül ôsszel, és mintegy 10 ezer kilométert repülve jut el a céljához. Tavasszal pedig visszatér ugyanabba a faluba, ahonnan elindult. A magyar gólya „tudja” hogy a Szuezi-csatornánál kell átrepülnie Afrikába, mert egyébként belepusztul a tengerbe. A német gólya viszont Gibraltárnál repül át. A postagalamb is hazatalál akkor is, ha akár 1000 km-re elvitték hazulról. Micsoda „mûszer” irányítja a madarakat? –
Az ösztön. – De milyen csodálatos dolog ez az ösztön, amely a madarak tájékozódásának esetében olyan feladatot tud elvégezni, amit a repülôgépen egy szekrényre való mûszer tud csak megoldani!
Sok-sok csodáról beszélhetnénk még az állatok világából. Például állatokról, amelyek környezetüknek megfelelôen változtatják színüket, hogy ne lehessen észrevenni ôket. Vagy a méhek és a hangyák társadalmának életérôl, ahol olyan rend uralkodik, mint egy jól megszervezett államban stb.
De figyeljünk most egy kicsit az emberre, önmagunkra. Tetted-e már a szívedre a kezedet? Elgondolkoztál-e ezen a csodálatos mûszeren, a szíven, amely oly rendkívüli pontossággal pumpálja a vért testedbe? Vagy megfigyelted-e már lélegzésedet? Nem kell külön gondolnod rá, és mégis rendszeresen veszed a levegôt, s ezáltal nem fulladsz meg… Elgondolkoztál-e szemed vagy füled „szerkezetén”? Akik vakok vagy süketek, azok érzik igazán, milyen értékesek ezek a szervek, amelyekkel látunk vagy hallunk! Megcsodáltad-e már – vagy túlságosan is természetes számodra –, hogy egyszerûen csak akarod, és máris fel tudod emelni kezedet, félrefordítod fejedet, vagy lépsz egyet? Milyen csodálatos gép az, amely ilyen mûveletekre képes!
Ha a körülötted levô világot tanulmányozod, szinte eláll a lélegzeted a sok csoda láttán. Csodálatos a csillagrendszerek harmóniája, de nem kevésbé csodálatos a kicsiny atomok szerkezete sem. Csodálatosak az élettelen és élô természet részei, és csodálatos a növényi, az állati vagy az emberi szervezetnek pontos és célszerû mûködése. De talán még csodálatosabb az egész természet hatalmas összefüggô rendje: Egyrészt az élettelen és az élô természet elválaszthatatlan kapcsolata, másrészt az élôk világának – a növények, állatok és az ember világának – egymással összefüggô, egymást kiegészítô szervezettsége, rendszere. Hiszen tudod, hogy pl. a növények nem élhetnének, ha nem volna napfény meg levegô. A legtöbb virág nem tudna termést hozni, ha nem poroznák be a virágról-virágra szálló méhek. Az állatok és az ember számára már elfogyott volna az oxigén a levegôbôl, ha a növények folyton újra nem termelnék stb.
A világban annyi bölcsesség, annyi harmónia, annyi célirányosság van, hogy érthetô, ha a történelem sok gondolkodója és tudósa mindezek mögött felfedezte a Végtelen Bölcsességet. Vörösmarty is erre a következtetésre jut és erre hív fel:
„A természet örök könyvét forgatni ne szûnjed:
Benne az Istennek képe leírva vagyon.”
II. „Az egek hirdetik Isten dicsôségét” (19. zs.)
1. A világ rendje és a két világnézet
Többféle világnézet létezik, amelyek megközelítôen két nagy csoportra oszlanak:
a materialistákra és istenhívôkre = azokra, akik az anyagon kívül más létezô valóságról is tudnak.
A materialista világnézet azt vallja, hogy csak az anyagi világ létezik, amely szükségszerû és örökkévaló. Az anyagi világ önmagát (saját erejébôl) folyton felülmúlva egyre fejlettebb rendszereket (rendezettséget) hoz létre; végsô fokon pedig létrehozza a közösségben élô embert, aki saját erejébôl boldoggá teheti önmagát.
Az istenhívô (vagy vallásos) világnézet azt vallja, hogy öröktôl fogva és szükségszerûen a végtelen isteni Szellem és Szeretet létezik. Ô teremti a világot és képesíti állandóan arra, hogy önmagát felülmúlva egyre fejlettebb rendszereket (rendezettséget) hozzon létre; végsô fokon pedig létrehozza a közösségben élô embert, aki általa és benne nyerheti el teljes boldogságát.
Mindkét világnézethez tartozó emberek élnek körülöttünk. Tanulj meg minden embert tisztelni, aki ôszintén követi a maga világnézetét, és annak megfelelôen emberhez méltóan él!
2. Rendet csak értelmes rendezô hozhat létre
a) A felvilágosodás koráig az emberiségnek, sôt a tudósoknak is legnagyobb része vallásos volt. A világ rendjérôl úgy gondolkoztak, ahogyan ezt Galilei, a középkor nagy tudósa és csillagásza is megfogalmazta: Rendet csak értelmes valaki csinálhat. Márpedig a világmindenségben végtelen értelmesség, rendezettség nyilvánul meg. Ebbôl következik, hogy mindezt csak egy végtelenül Bölcs Valaki hozhatta létre
(G. Galilei: Párbeszéd a két világrendszerrôl – elsô nap).
Ez a kor egyszerû példákkal világította meg érvelését: Kezdd el a 32 lapos kártyát keverni! Elképzelhetô-e, hogy többször egymás után véletlenül a megfelelô sorrendbe állnak a lapok? Vagy lehetséges-e, hogy a nyomdában egy több ezer betûs szöveg betûi hosszú ideig tartó rázás után véletlenül pont a kívánt értelmes szöveggé álljanak össze? Az élet természetes tapasztalata, hogy ahol rendet találunk, ott fel kell tételeznünk, hogy egy gondolkozó valaki tervezte azt. Az anyagvilág viszont számtalanszor nagyobb rendezettséget tud felmutatni, mint bármely gép. Fel kell tehát tételeznünk, hogy egy végtelenül értelmes Valaki tervezte azt.
Kopernikusz a modern világkép egyik megalapítója korszakalkotó nagy könyvében ezt írja: Egy tudomány „annál elôkelôbb, minél nemesebb gondolatokra sarkall. A csillagászat a legelôkelôbbek közé tartozik, mert a világmindenségben tapasztalt rend feltétlenül Isten felé fordítja a kutató figyelmét” (Az égitestek mozgásáról).
Newton a modern természettudomány megalapozója fô mûvében így következtet: A csillagvilág rendje, „a Napnak, a Holdnak, a bolygóknak, az üstökösöknek rendkívülien pontos szerkezete csak egy értelmes és hatalmas lény okossága és parancsa szerint keletkezhetett. Ebbôl következik, hogy Isten valóban élô, mindenható és mindent tudó Isten, végtelenül tökéletes lény” (A természetfilozófia matematikai elvei).
A már idézett Galilei többek között a növényvilágból is hoz példát a rend megvilágítására: „A szôlôvesszô gyökeret ereszt, táplálékhoz jut. Ennek egy részét levelei felépítésére, egy másik részét az indák táplálására különíti el, megint egy másik része a termés, a szôlôbogyó húsának, héjának célját szolgálja. A mindenható természet mindezt megvalósítja. Pedig ez csak egyike annak a számtalan mûnek, amelyeket a természet létrehoz. Mindebben végtelen bölcsesség nyilatkozik meg. Ebbôl lemérhetô, hogy mennyire végtelenszer végtelen az isteni bölcsesség” (Párbeszéd a két világrendszerrôl).
b) A tudomány a fejlôdés során mindinkább felfedezte az anyagban levô törvényeket. Ekkoriban egyes tudósok így kezdtek érvelni: Az anyagvilág önmagában hordja
a törvényeket. E törvények irányítják a világ fejlôdését, rendezôdését. A világ rendjének megmagyarázásában nincs tehát szükség „külsô” rendezôre, Istenre. – Ebben
a korban az emberiségnek és a tudósoknak egy része materialistává lett.
Korunk legnagyobb istenhívô tudósai – például Planck, Einstein, Schrödinger vagy Heisenberg, illetve a még újabbak is – éppen arra mutatnak rá, hogy a világ csodálatos rendjét létrehozó, illetve a fejlôdést irányító törvényeket egy végtelenül értelmes valakinek kellett létrehoznia, elgondolnia. Az anyag nem okolja meg önmagát! Mert az értelemmel nem rendelkezô anyagnak nem lehet az a legfontosabb tulajdonsága, hogy
(a dialektikus ugrások során) a legmagasabb fokon „értelmes” rend, illetve törvények létrehozására képes legyen.
A materializmus kezdetben egyszerûen a mechanikus törvények mûködésével magyarázta a világ rendjének létrejöttét. Ez volt a mechanikus materializmus. A tudomány fejlôdésével azonban egyre inkább fölfedezték az anyagvilágnak (sajátosan, pl. az élôk világának) minden korábbi elképzelést meghaladó rendezettségét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a világ rendje nem jöhet létre egyszerûen a mechanikus törvények alapján. E következtetés megvilágításának kedvéért vegyünk egy példát. Vizsgáljuk meg
az élôvilág legkisebb összetevôjét, a fehérjét! A fehérje általában több százezer, pontos rendben elhelyezkedô atomból áll, illetve mintegy ezer aminosav-gyökbôl. Vajon az élôknek ez a legelemibb alkatrésze „összeállhat”-e véletlen folytán? – A valószínûségszámítás alapján kimutatható, hogy mennyi esélye van a fehérje véletlen elrendezôdésének, mennyi idô, – hány kísérlet – után van valószínûsége létrejöttének. Az aminósav-gyökök megfelelô elrendezése esetén ez a szám 101274. Valaki azt mondhatná, hogy elképzelhetô az is, hogy véletlenül az elsô alkalommal létrejön a kívánt rend. De az élet keletkezésekor nem egyetlen „véletlenül” létrejött fehérjével kell számolnunk, hanem fehérjék milliárdjaival. Ily nagy tömeg véletlen kialakulása pedig egyszerûen lehetetlen.
A teljes képhez hozzá tartozik, hogy néhány évtizedenként újra és újra megjelenik egy-egy neves tudós, és hirdetni kezdi, hogy ô tudományosan és teljes bizonyossággal igazolni tudja, hogy a mindenség mégiscsak a véletlen mûve. Írásaikat a világsajtó általában nagy hangon ismerteti. Arról viszont alig szólnak, hogy ugyancsak évtizedrôl évtizedre vizsgálják, vajon a világ nagy tudósai milyen arányban vallják azt, hogy kell léteznie egy Végtelen, Értelmes, Rendezônek. Az eredmény évszázadok óta mindig ugyanaz: 90–95%-uk ugyanúgy érvel (csupán az adott kor és szaktudomány nyelvén), ahogyan Kopernikus, Keppler, Planck és a többiek. A. Einstein (aki mai napig korunk egyik legnagyobb fizikusa és gondolkodója) így fogalmazza ezt meg: „Minden természettudósnál kézenfekvônek kell len-
nie egy bizonyos fajtájú vallási érzésnek. Mert nem képzelheti azt, hogy azokat a rendkívül finom összefüggéseket (törvényeket), amelyeket felfedez, elsônek ô gondolta el. A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan magasabbrendû értelem nyilatkoztatja ki magát” (Barnett: Einstein und das Universum). M. Planck így ír: A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építôkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze… A legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerû megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja… vallás és természettudomány tehát nem zárják ki, sôt kiegészítik egymást (M. Planck: Reden und Vorträge).
(A témát és a legújabb kutatásokat és kutatók világnézetét összefoglalja egy kiváló kötet: G. Martinetti: A mai hit észérvei. Paulusz–Kairosz Kiadó 2001.)
III. „Csodálatos minden mûved…” (Zsolt 139,14)
A világban hatalmas rendezettséget fedezünk fel, s ebbôl következtetni lehet a Rendezôre – mondták és mondják sokan. De nehogy azt hidd, hogy ezzel mindent „megértettél”, mindent „tudsz” A világ rendezettsége oly magas fokú, és oly módon felülmúl minden képzeletet, hogy aki igazán belemélyed szemlélésébe, az nem csupán egy (a fent idézetthez hasonló) logikai következtetéshez jut el, hanem sokkal tovább:
a csodálathoz. Ahhoz a csodálathoz, amelyrôl Einstein is ír (az elôzô bekezdésben),
s amely megsejti, szinte „kitapintja” Istent. K. Linné, a növénytani rendszerezés megalapítója is azt mondta: „Ha egy kis növényt, egy búzaszálat vagy útszéli gazt látok, Isten nagysága jut eszembe, és leborulok Isten elôtt.”
Elhatározás: Indulj el e héten látó szemmel! Fedezd fel, csodáld meg a legegyszerûbb „csodákat”, amelyekkel nap, mint nap találkozol! (Pl. a virágok harmóniáját-szépségét, szíved verését-mûködését; vagy csupán a levegôt, amelybôl lélegzel, amely hangodat továbbítja, meg az illatokat; amely lehetôvé teszi a repülô meg a madarak repülését, amely burkával védi a Földet a nagy hôingadozásoktól, vagy a meteoritok becsapódása ellen, amely táplálja a növényeket és a tüzet is, amely mozgásával hûsíteni tud, de orkánná is változhat stb.) Ha látó, csodákat felfedezô szemmel-szívvel jársz a világban, te is megtapasztalhatod, amit Linné: csodálat, hála és bizonyára imádás is fakad szívedben, ha Isten mérhetetlen bölcsességét, nagyságát és szeretetét látod.
Összefoglalás
Mire következtet a legtöbb nagy tudós a világ rendjébôl?
Rendet csak értelmes rendezô hozhat létre. Márpedig a világban végtelen rendezettség található. Ebbôl következik, hogy azt csak egy végtelenül bölcs Valaki hozhatta létre. – Az értelemmel nem rendelkezô anyagnak nem lehet az a legfontosabb tulajdonsága, hogy végtelenül értelmes rendet hozzon létre.
Istent ki teremtette?
Istent nem teremtette senki. Isten öröktôl fogva van. Ha valamikor semmi sem lett volna, akkor ma sem lenne semmi. Tehát valaminek vagy valakinek kell lennie elôször, azaz magától. A materialisták szerint az anyag van magától, az istenhívôk szerint Isten. Azt, hogy Isten van elôször, onnan tudjuk, hogy az anyagvilágban rend van, s ezt egy értelmes valakinek kellett létrehoznia. Tehát az anyagot Isten teremtette.
Olvasd el Babits Mihály: Zsoltár férfihangra címû versét!