13. A házasság szentsége

(AL 3. f.)

Ének:

Tégy engem szívedre pecsétnek, tégy engem pecsétnek karodra…

Magnificat…

Köszönöm Neked Istenem…

Kérdések tapasztalatcseréhez: Sikerült felfedezned, és átölelned a keresztre szögezett, Elhagyott Jézust a szenvedésekben?

Mikor érezted életedben működni a házasság szentségi kegyelmét?

Ima: Köszönjük Urunk, Szentháromság Egy Isten, hogy a házasság szentségével összekapcsolod házasságunkat, családunkat, és általa részesítesz minket szentháromságos léted titkában. A kegyelem nem bezárni akar minket családunkba, ellenkezőleg miután megerősíti kapcsolatunkat, küld, hogy legyünk az Egyház küldetésének hordozói. Köszönjük a szentség ajándékát, amely minden nap kész megújítani bennünket, ha mi minden nap megnyitjuk szívünket számára. Újíts meg életünket, hogy hittel használjuk fel e kegyelmeket, egymás javára, gyermekeink javára, az egyház javára, a világ javára. Vezesd mai találkozónkat, hogy elmélyüljenek bennünk házasságunk szentségének isteni titkai, és azok egyre jobban életünk irányítóivá váljanak. Ámen.

Isten Igéje: Ef 5,21-33

Mai témánk: A házasság szentségéről elmélkedtünk már a 3. fejezetben. Most tovább mélyítjük ezt a minden keresztény, de különösen a házasok számára alapvető és nagyon új témát.

A házasság szentségének e megújult szemléletéről olvashatunk már a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban (LG 34, GS 48-52). Még kidolgozottabban szólt erről Szent II. János Pál pápa, és az ő idejében zajlott első, 1980-as családszinódus, majd az azt összefoglaló pápai buzdítás, a Familiaris Consortio (FC). A 2013-2015-ös család szinódus és Ferenc pápa az AL-ban a korábbi tanításokra épít, és azokat fejleszti még tovább. – A házasság szentségének itt megjelenő mély mondanivalóját nemcsak a házaspárok, családok ismerik kevéssé, hanem még a lelkipásztorok is, mert ez a látásmód annyira új a teológia számára is.¹ Annak okai közt, hogy e megújult tanítás kevéssé tudta átjárni még egyházunk szemléletét is, jelentős szerepe van, hogy ez mélyen hívő és az egyházban elkötelezett párokat tételez fel. Márpedig tudjuk, hogy a templomi házasságra készülő párok többsége már a házassága előtt együtt él, csekélyke hit-csírákkal rendelkezik, és többségük nem azért kér templomi esküvőt, mert el akar köteleződni az Egyházban. – Annál fontosabb, hogy a papság, a lelkipásztori munkatársak és a hívő házaspárok megismerjék a szentségnek ezt a teljes látását. Hiszen az ő küldetésük, hogy ennek megfelelően éljenek, illetve ennek megfelelően tudják a házasságra jelentkezőket és a hívő házaspárokat a szentség e mély titkához elvezetni. A szinódus, és Ferenc pápa a házasságra való felkészítés elengedhetetlen részének tartja, hogy a párok ilyen szellemben készüljenek, azaz ne csupán elvégezzenek egy tanfolyamot, hanem jussanak el az élő hitre, és kapcsolódjanak bele az Egyház közösségébe is (206, 207). Lássuk az AL legfontosabb kijelentéseit a házasság szentségével kapcsolatban, majd próbáljuk elmélyíteni ezeket.

a) A család is szentség – „kis egyház”

Az Egyház a vatikáni zsinat óta nemcsak 7 szentségről beszél, hanem többről. Szentség (vagy „analóg” szentség, azaz a szentséghez hasonló valóság) minden szent jel, amely nemcsak jelzi Isten kegyelmi jelenlétét, hanem meg is jeleníti a kegyelmet, magát Istent. Így szentség elsősorban maga Jézus, hiszen embersége jelezte és meg is jelenítette Istent, a második isteni személyt, s általa a Szentháromságot is. Másodszor szentség az Egyház is: hisz ugyancsak az a küldetése, hogy jelezze Jézust a világban, és „tartalmazza”, hordozza is őt.

Jézus egész Egyházát, annak tagjait arra hívta, hogy a kölcsönös és jézusi szeretet által „legyenek mindnyájan egy, amint Te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk. S ebből elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” (Jn 17,21-22) – A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint (és Jézus fenti tanításai alapján) Jézus Egyháza az „egység szentsége” (LG 1). Hiszen egységével (ahol az megvalósul) jelzi Jézus jelenlétét (arról ismernek meg titeket…), és egyben „tartalmazza” Krisztust: Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében, ott Jézus valóságosan közöttük van (Mt 18,20). Az Egyház szentségi voltát mutatja az is, hogy Krisztus teste, azaz hordozza és jelzi az élő Krisztust.

Hasonló értelemben szentségi valóság a Krisztust hordozó közösség is. Hisz az előbbi bekezdésben idézett igék egy közösségre is vonatkoznak. Sőt szentség lehet a keresztény ember is, amennyiben él benne Krisztus és sugározza Őt. Így tud Krisztus által „a föld sója és a világ világossága” lenni.

A mondottakból következően „szentségi” küldetése van a szentségi házasságban élő párnak és családnak is. Hiszen a felek, akik a keresztség által már külön-külön Krisztus testének tagjaivá lettek, most együtt részesültek a házasság szentségi kegyelemében. Ezáltal már nem egyenként egyek ők a Szentháromsággal, hanem együtt. És ha Jézus az Egyház minden tagjának megígérte: „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” (Mt,18,20), ez még sajátosabban igaz a házasságra, amelyben a házasság szentsége külön szentséggel is megerősítette e titkot, hogy Jézus a házasfelek között van, ha élő a szeretetük. Ha Jézus jelen van köztük, akkor megvalósul életükben: hogy arról fogják megismerni Istent, hogy övéi szeretik egymást (Vö. Jn 13,35; 17,20). Tehát a házasság az Egyházhoz hasonlóan a szentháromságos- és jézusi szeretet jele és hordozója, azaz maga is szentségi valóság. Vagyis jelen vannak benne az Egyház legfontosabb tulajdonságai: Jézus él benne, és jelenlétét tanúsítja a világban. Ezért nevezi az Egyház a II. Vatikáni Zsinat óta az evangéliumi életet élő házasságot, családot: kis egyháznak, „ecclesiola”-nak (egyházacskának).

A házasok – amint ez minden szentség lényegéhez tartozik –, megkapják az állapotukhoz szükséges kegyelmeket. 74. „Az emberi módon megélt és a szentség által megszentelt házasélet minden cselekedete, így a szexuális egyesülés is a kegyelmi életben való gyarapodás útja a házastársak számára. A házastársak egész közös életét, a gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát áthatja és erősíti a szentség kegyelme, amely a megtestesülés és húsvét misztériumából fakad. Ezekben Isten kifejezésre juttatta egész szeretetét az emberiség iránt. Ők pedig arra hivatottak, hogy kreativitásukkal és mindennapos küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára. Közben mindig kérhetik a Szentlelket, aki megszentelte egységüket, hogy a kapott kegyelem minden új helyzetben újra megmutatkozzék.”

Itt említhetünk egy témánkat megvilágító kérdést: 75. A latin egyház hagyománya szerint a házasság megkötésekor a szentség kiszolgáltatói maguk a házasságot kötő férfi és nő, akik Isten előtt kifejezik életre szóló önátadásukat. Mivel a keresztségben megszentelődtek, most pedig Isten hívására akarnak válaszolni, az Úr megáldja a házasságot kifejező szándékukat, imájukat (beteljesíteni köztünk Isten ősi tervét, hogy „egy test lesznek”). Házasságuk így szükség esetén pap nélkül is érvényes lehetne (KEK 1623). – Újabban azonban Egyházunk – a fentiek értelmében – határozottan beszél arról, hogy a házasságkötés során a felek nemcsak egymásnak tesznek ígéretet, hanem az Egyháznak is. Megígérik, hogy annak élő és tanúságtevő tagjaiként akarnak élni: előbb, mint házaspár, majd, mint család; és gyermekeiket is az Egyház tagjaivá nevelik. Ezért az Egyház ma új módon fontosnak tartja, hogy a házasságkötés során fejeződjék ki az Egyházzal való kapcsolat. Ezért szükséges a felszentelt lelkipásztor közreműködése és áldása, és ezért előírás ma, hogy a házasságot a templomban kell kötni. (Korábban házasságot lehetett kötni, megáldani egy lakásban is.) A keleti egyházakban kezdettől elengedhetetlennek tartották az Egyház áldását, mert felfogásuk szerint ezáltal jön létre a házasság szentsége. Ma a katolikus egyház is új hangsúlyt helyez arra, hogy fejeződjék ki: hogy a házasságot kötött pár az Egyház által is részesedik a kegyelemben, és az Egyház építésére is elkötelezi magát: s így kis egyházzá válik.

2. A házasság szentsége „felszenteli” a párt

Gondolatainkat megvilágítja annak tudatosítása, hogy a házasság szentségében a pár valamiképpen hasonlóan felszentelődik küldetésére, amint egy papjelöltet pappá szentel a püspök. A pápai levél így fogalmaz: „A házastársak mintegy fölszenteltetnek, és sajátos kegyelmet kapnak, hogy ezáltal építsék Krisztus testét, és „család-egyházat” alkossanak.” (67) A házaspár, hasonlóképpen a paphoz, rendkívüli kegyelmekben és küldetésben részesül. Az Egyház mindig is kapcsolatot látott a házasság és az egyházi rend szentsége között. A hét szentség sorában e kettőt utolsóként soroljuk fel, egymás mellett, mint amelyek megkoronázásai a többi szentségnek. – 73. „A házasság kegyelme a keresztségi kegyelemben gyökerezik” – „A keresztség valósítja meg minden személy alapvető szövetségét Krisztussal az Egyházban”. A keresztségben az ember valamiképp felszentelődik, hogy Krisztus hordozója, tanúja legyen. A házasság szentsége új módon szenteli fel a párt, hogy ők most már ne egyenként, hanem házaspárként éljék meg a keresztségben kapott kegyelmet.

c)A szentségi házasság kegyelme által a pár hivatása lesz: megjeleníteni a Szentháromság titkát a világban

A pápai buzdítás írja: „A család képmása Istennek, aki három személy szeretetközössége. A Krisztus által egybegyűjtött emberi családban visszakaptuk a Szentháromság „képét és hasonlatosságát” (vö. Ter 1,26).” (71)

Már a Teremtés könyve is beszél a férfi és a nő titokzatos egységéről: Isten „az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette: férfinek és nőnek teremtette.” (Vö. Ter 1,26) Vagyis a férfi és a nő együtt alkotják Isten képmását. Ezt erősítette meg az Újszövetség számára Jézus, amikor így tanította a zsidókat: „Mózes az ószövetség keményszívűsége miatt engedte meg a válást, de Isten eredeti törvénye nem ez. Nem olvastátok (az Írást), hogy a Teremtő kezdetben férfinek és nőnek teremtette őket, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja apját, anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test.” Jézus levonja a következtetést: „Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” (Mt 19,3-9) – Ez az eggyé forrott és szétválaszthatatlan szeretet-egység az újszövetségi, szentségi házasság és család hivatása, törvénye. Egységük a szentségi kegyelem által tükrözni tudja, és tükrözni hivatott Istennek titkos háromszemélyű és mégis egy valóságát.

A családnak e szentháromságos titkát is akkor értjük meg, ha újra arra gondolunk, milyen kegyelmet kaptunk mindannyian a keresztségben. Ott egyenként „bele”-keresztelkedtünk (beletagosodtunk) Krisztusba, a Szentháromságba (az Egyházba), s így Krisztus és a Szentháromság életformájának részesei lettünk. Minden keresztény küldetése az, hogy „szentség” legyen: Krisztus hordozója és jele (a világ világossága)! –A házasok küldetése a szentségi kegyelem által az (amint láttuk már), hogy most már ne egyenként, hanem együtt: házaspárként, majd családként éljék és sugározzák e titkot. Ha törekszenek megélni a Szentháromság egységének, a Személyek közötti szeretetnek titkát, akkor (a kegyelem által) a Szentháromság szentségeivé válnak. Hiszen a keresztségükből majd a házasság szentségéből fakadó kegyelem által jelen van életükben a Szentháromság. Szeretetben élt életük jelzi is a világ felé a Szentháromságnak-, azaz Istennek létét, szeretetét, a szeretetükből születő gyermek pedig mintegy az Atya és a Fiú egymásnak adása által „született” Szentlelket jeleníti meg.

d)A házasság jele annak a szeretetnek is, amellyel Krisztus szereti Egyházát (Ef 5,21-32)

Szent Pál szavai egy saját szempontból világítják meg a házasság mélységes titkát: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte… Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét (és az asszony tisztelje férjét). Nagy ez a titok, és én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” (Ef 5,25-33)

E szavak első olvasásra nehéznek, elméletinek tűnhetnek. Pedig ha belegondolunk, érthetővé válnak: Idézzük eszünkbe, hogy Jézus minden megkereszteltnek azt mondta: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Eszerint Pál szavai nem mást jelentenek, mint a minden keresztényhez szóló jézusi szavak alkalmazását a házasok számára. Már az Ószövetségben is sok helyen megjelent a hasonlathogy Isten úgy szereti a népet, mint egy vőlegény a menyasszonyát (Iz 62,4-5; vö. Én, Oz és e könyvekhez írt bevezetés). Illetve a nép vagy a hívő méltó válasza Isten szeretetére csak az lehet, hogy ő is úgy szereti Istent, mint a menyasszony a vőlegényét. Erről a jegyesi-házastársi szeretetről beszél Szent Pál is vagy a Jelenések könyve (vö. még 2Kor, 11,2; Jel 19,6-9).

73. A házasság szentsége tehát nem valami „dolog” vagy csupán „szent erő”. E szentségben maga Krisztus az, aki egybekapcsolja „a keresztény hitvestársakat, velük marad és erőt ad nekik. – A keresztény házasság pedig jel, amely (a felek egymás iránti szeretetében) nemcsak kinyilvánítja, hogy mennyire szerette Krisztus Egyházát a kereszten megpecsételt szövetségben, hanem jelenvalóvá is teszi ezt a szeretetet a házastársak közösségében.” A házasfelek „megjelenítik Krisztus és az Egyház jegyesi (vagy házastársi) kapcsolatát.” (Vö. Ef. 5,21-32).

Új és mélységes, amit Ferenc pápa mond erről: „Jézus, aki megváltotta az embert a bűntől, így nemcsak visszavezette a házasságot és a családot eredeti formájához (az egy testté lett férfi és nő szeretetközösségéhez), hanem a házasságot annak a szeretetnek szentségi jelévé is emelte, amely szeretettel Ő szereti Egyházát (vö.Mt 19,1–12; Mk 10,1–12; Ef 5,21–32).” (71)

Sőt, a házasságnak nemcsak a világ számára van kegyelmi mondanivalója, hanem az Egyház számára is, mondja a szinódussal Ferenc pápa: „A házastársak állandóan emlékeztetik az Egyházat arra, ami a kereszten végbement.” Hiszen a kereszten Krisztus életét adta Egyházáért. A házasságban – a szentség erejétől, a Szentlélektől megerősítve – a házasfelek adják életüket egymásért. Így „a házasság hivatás arra, hogy (a férj és feleség) úgy éljék meg a házastársi szeretetet (minden emberi tökéletlenség ellenére), mint a Krisztus és Egyháza közti szeretet jelét.” (73)

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a házasság szentsége előtt

E titkok megsejtése után érthető, miért írja a pápa, hogy a házasodásra és családalapításra irányuló döntés nagy és szent döntés, „amelynek a hivatástisztázás gyümölcsének kell lennie” (72). Vagyis e döntés előtt (ha mindketten hívők, mindkettőjüknek, egyébként a hívő félnek) át kell imádkozni: hiszek-e a szentség kegyelmében, hogy általa magával Jézussal, magával a Szentháromsággal egyesülünk, házaspárként? Hiszem-e, hogy a kegyelem által képes leszek törekedni arra, hogy úgy szeressem házastársamat, ahogyan Krisztus szerette Egyházát? Hiszem-e hogy így (a szentség kegyelmi ereje által) Jézus szeretetének és a Szentháromság személyei közötti egységnek jelévé és hordozójává válhatunk, és egyben „kis egyházzá” is, vagyis az Egyház titkának és küldetésének megjelenítőjévé a világ számára? Ha hiszem ezeket, akkor vagyok érett a házasság szentségére.

d) A házasság és a család az új evangelizáció első küldötte

Posztmodern világunk emberiségének jelentős része is vágyik a jó és életreszóló házasságra, bár sokak számára kezd már hihetetlenné válni, hogy ez jó eséllyel megvalósulhat. E világban ezért kiemelt küldetése van a hívő katolikus családoknak – mondja a szinódus, mondja Ferenc pápa. Mert ők tehetnek tanúságot arról, hogy a kölcsönös- és életre elkötelezett szeretet lehetséges; valamint hogy e szeretetre alapozva létezik boldog családi élet, Krisztus tanításának és a szentség kegyelmének erejéből. – Ezért mondja ismételten a szinódussal Ferenc pápa, hogy korunkban, jobban, mint valaha, szükség van missziós keresztény családokra, akik megélik a házasság szentségének titkát, és segítségére vannak a mai világnak (hívő és nem hívő embertársaiknak), hogy megtapasztalhassák ezt az általuk is olyannyira vágyott titkot, és egyszer majd meg is élhessék azt (57, 63, 68, 201, 208).

Tanúságtétel: Egy édesapa meséli: Feleségemmel abban a tudatban készültünk a házasságra, hogy e szentségben Jézus egyesítő kegyelmében részesülünk. A jegyesoktatásban hallottunk arról is, hogy a szentségi házasság által küldöttekké válunk környezetünk felé. Azóta három gyermekünk született, és szeretetben élünk. A második gyermek születése után felmerült bennünk, mit tehetünk plébániánk életéért. Egy kis, 700 lelkes községben lakunk, plébánosunk két községgel odébb él, 3 község van rábízva. – Elvégeztünk egy Cursilló lelkigyakorlatot, amely nagy lendületet adott hitünk és küldetésünk megéléséhez. A csoport tagjaival azóta, 3 éve havonta találkozunk. Ezután szemünkbe ötlött, hogy plébániánk gyermekei elmaradoznak a templomból. – Ekkoriban hallottunk a jezsuiták által létrehozott Szentjánosbogár Mozgalomról, amely a gyermekeket, fiatalokat élteti, és tartja meg vagy vezeti vissza őket a plébániai életbe. Feleségemmel közös döntésünk alapján elvégeztem a Mozgalom egyéves vezetőképzőjét, majd rögtön utána közös tábort rendeztünk a 3 község gyermekei számára, plébános atyánk örömére. Ezen mintegy 100 gyermek vett részt, jóval többen, mint ahányan templomba járnak. A községek asszonyai szívesen segítettek a főzésben és egyéb munkákban. A találkozás szépen sikerült, sokan kérdezték a végén, lesz e folytatása. A Mozgalom fiataljai-gyermekei havonta szoktak találkozni, játékos és hitet erősítő összejövetelekre. Elvállaltam hát a havi találkozók vezetését, saját 3 gyermekünk és munkám mellett, feleségem segítségével. Közben éreztem a szükségét, hogy elvégezzem a teológiát. Ezt ismét megbeszéltük feleségemmel, hiszen ez is csak akkor lehetséges, ha ő több feladatot vállal magára. Beiratkoztam a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára katekéta-lelkipásztori szakra. Most a vége felé járok, a szakdolgozatomat írom. – A Szentjánosbogár találkozók szépen alakulnak, de utóbb azt tudatosítottuk feleségemmel, hogy a fiatalok mennyire elmaradnak a templomból, s velük is törődni kellene. Hallottuk a Mozgalomban, hogy a fiatalok örülnek, ha meghívják őket segítőnek, csoportvezetőnek, és ezáltal bekapcsolódnak a plébánia életébe. Elkezdtünk kapcsolatot teremteni községünk még templomba járó fiataljaival. Többen kifejezték, hogy örömmel készek segíteni a gyermekek vezetésében. Évközben több rendezvényt is szoktunk szervezni községünk hívő közössége számára. Ezek részben korábbi hagyományt folytatnak, néhányat mi vezettünk be. Ilyenek a liturgikus ünnepekhez kapcsolódó találkozások, agapék, a farsangi bál, a közösségi kirándulások. Jó lehetőségek ezek a kapcsolatteremtésre és az apostolkodásra is. A plébániai bálon legutóbb községünk lakosainak egyharmada részt vett.

Csodálatos tapasztalni, mennyire működik a kegyelem házasságunk, családunk által is. Ha szeretet és egyetértés van köztünk, a jó Isten, illetve a házasság kegyelme sok erőt ad mindehhez az apostoli feladathoz. Feleségemmel megállapítottuk, hogy ha mi nem tennénk azt, amit teszünk községeinkben, mindez elmaradna. Isten most minket helyezett ide, hogy papok híján legyünk apostolok. Reméljük más családokat és a fiatalokat is sikerül társakká tenni e felelősségben.

Kérdések az elmélkedéshez, majd beszélgetéshez

Mit kell tennem annak érdekében, hogy a házasság szentségi kegyelme napról napra újjá éledjen közöttetek?

Mire hív engem Szent Pálnak és az Egyháznak ez a megfogalmazása: A férfi úgy szeresse feleségét (és a feleség férjét), mint Krisztus az Egyházat?

Miként tehetné(n)k többet azért, hogy tanúságot tegyek/ünk a világ, illetve a keresztény fiatalok előtt arról, hogy a házasság szentsége által a házaspár megtalálja azt, amit minden házasságról álmodó fiatal keres?

Elhatározás a jövő hónapra: Próbáljuk heti váltással átelmélkedni, illetve imánknak és napjainknak témájává tenni a szentségi házasság fent bemutatott egy-egy titkát: 1) Hogy „kis egyház” vagyunk. 2) Fel vagyunk szentelve arra, hogy egymás iránti mindig megújuló szeretetünk tanúsíthassa környezetünk előtt a Szentháromság szeretet-egységét. 3) Hogy életünk alapja és egyben küldetésünk, úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szereti egyházát, azaz életét adja érte. 4) Hogy az Egyház bennünk látja/reméli az új evangelizáció első küldötteit – hogy életünk és szeretetünk meghívás legyen a mai világ-, és a fiatalok felé a keresztény házasságkötésre és családalapításra.

Még egy feladat: A hónap során beszélgessük át a következő találkozó témáit, a nevelésről, hogy következő alkalommal tudjunk beszélni annak szempontjairól.

Záró imádság – Szentháromság egy Isten, minden közösség és minden család ősképe. Hálát adunk, hogy saját képmásodra teremtettél minket, és belénk ültetted a vágyat és a képességet a szeretet-kapcsolatra, az egymásnak való önátadásra. Köszönjük a Szentléleknek, köszönjük a szinódusnak és Ferenc pápának mai elmélkedésünk mélységes témáit. Egy új ragyogásban jelent meg előttünk a szentségi házasság titka, annak isteni szépsége és küldetése. Szentlélek Isten! Gyújtsd lángra lelkünket, hogy amit ma megsejtettünk, azt egyre teljesebben törekedjünk megélni (gyengeségünk ellenére, a Te vezetéseddel), és legyünk így valóban „kis egyház”, a Szentháromság tükörképe, és annak a szeretetnek megjelenítői, amellyel Krisztus szereti Egyházát. Jézus, tégy bennünket – az Egyház álma szerint – az új evangelizáció küldötteivé! Hogy a Te erőd által, megéljük a szentségi házasság szépségét, örömét; és tudjunk így tanúságot tenni mások előtt mindarról, amit Tőled kapunk. Ámen!

Záró ének: A bevezetőben ajánlottakból