3. találkozó
Bevezető ének javaslat
Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak…
Ahol szeretet és jóság…
Ahol ketten vagy hárman…
Bevezető ima
Imádkozzunk Ferenc pápával: Urunk Jézus. A házasság szentségében részesedtünk, de e szentség titkát minden nap újra át kell imádkoznunk és mélyebben meg kell élnünk, hogy az élő legyen bennünk. Hiszen a keresztény házasság és család titkát nem lehet teljesen megérteni, csak az Atya végtelen szeretetének fényénél, aki Krisztusban mutatta meg magát nekünk. Abban a Krisztusban, aki nekünk adta önmagát a legvégsőkig, és aki kész élni közöttünk családunkban, ha mi biztosítjuk a feltételeket ahhoz, hogy Ő közöttünk legyen (vö. Mt 18,20). Szeretnénk most újra az élő Krisztusra nézni, aki jelen akar lenni házasságunkban és családunkban. A Szentlélek vezessen mai esténken, hogy új módon megértsük a házasság szentségének és egymás iránti szeretetünknek titkát, és hogy megújuljon bennünk, az egyházban és a világban való küldetésünk tudata. Ámen. (AL 59. alapján)
Tapasztalatok megosztása
Kérdések a tapasztalat-megosztáshoz
Múlt találkozónk óta sikerült-e előbbre lépnem a rászoruló párok és családok iránti felelősségben?
Sikerült kettesben vagy a gyermekekkel is tapasztalatot cserélnünk arról, hogy mit tapasztaltunk a mások felé való küldetés megélése terén?
Mikor szoktunk együtt imádkozni?
Szentírási szakasz Mk 10,1-13
Átgondolandó téma
A bevezető imában Ferenc pápa megfogalmazta: a házasság szentsége olyan titok, amelynek mondanivalóját s meghívását mindig újra és egyre mélyebben át kell elmélkednünk. Hasonló ez, mint ahogy minden szentmisében újra át kell imádkoznunk, s valamiképp egyre mélyebben meg kell sejtenünk, mit jelent és mire hív a szentmise, Jézus eukarisztikus áldozatában való részvételünk. – A házasságnak e mindig új titkáról szólt a szinodus és szól Ferenc pápa apostoli levelének 3. fejezete.
A szentírás kiemelten három helyen beszél a házasság szentségéről.
Elsőként megjelenik az (előző fejezetben már idézett) titok a Ter 1,26-27-ben, ahol ezt olvassuk: „Isten megteremtette az embert saját képmására. Saját képmására teremtette őt. Férfinek és nőnek teremtette őket.” Az Újszövetség látásmódjában értjük meg igazán e sorokat: hogy a háromságos egy Isten a férfit és a nőt a maga képmására – egynek teremtette. Ezért jogos, és a titkot is megfogalmazza, hogy a házasságban „a kettő egy test lesz” (Ter, 2,24).
Másodszor Jézus beszél a házasságnak eggyé tevő titkáról, amikor kijelenti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” – A szentséget, az isteni cselekvést jelzi e szavakban, hogy e kapcsolatot Isten köti egybe: válaszolva a jegyespár kérésére, és az előtte, és az egyház felelőse és közössége előtt kimondott elköteleződésére. Isten végtelen ajándékul adta a felbonthatatlan köteléket. Szeretetének segítségével Ő teszi képessé az emberpárt arra, hogy megvalósítsák álmukat: hogy szeretetük életreszólóvá, kapcsolatuk elszakíthatatlanná legyen. – Jézus ki is jelenti, hogy a felbonthatatlan szeretet-kapcsolatban Isten eredeti, paradicsomi terve valósul meg (vö. Mt 19,3; Mk 10,1-13).
A harmadik tanítást az Efezusi levélben olvassuk (Ef 5, 21-33): „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje… Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat… Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő egy test lesz. Nagy ez titok, és én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”
Hogyan értelmezi az egyház Szent Pálnak e nem könnyű gondolatait? – A végtelen isteni szeretet Jézusban jelent meg. Ő nemcsak életét adta egyházáért, hanem ezáltal saját testévé is tette azt, vagyis egyesült vele. Erre csak Isten képes: egyesülni az egész emberiséggel. Ő a Szentháromság szeretetét nyilatkoztatja ki ebben az eggyé tevő szeretetében: és azt akarja, hogy amint Ő egy az Atyával (és a Lélekkel), úgy legyenek egyek övéi is Őbenne (Jn 17,11; 17,21-23k). Hivatásunkká tette, hogy szeretetünknek ebből az isteni egységéből ismerhesse meg a világ a Szentháromság Egy Istent, az Ő szeretetének titkát (Jn 17,23; 13,35).
A házasság szentsége
Ha a házastársak kapcsolata olyan, mint Krisztusnak az Egyházzal való kapcsolata (Ef 5, 32), ez azt jelenti, hogy a házastársak, Krisztus kegyelme által egyek lesznek egymással. A házastársak ezen egységükkel jelzik a Krisztus és Egyháza közötti egységet és termékeny szeretetét. De a szentség kegyelme által nemcsak jelzik ezt az egységet, hanem meg is valósul bennük e titok: ők sajátos módon részesülnek Krisztus egyesítő kegyelmében, – ugyanabban, amely eggyé teszi az egyház tagjait egymással és Jézussal.
Ferenc pápa szinódusi levele így fogalmaz: „Krisztus a házasságban a házastársak elé megy és velük marad. Megajándékozza őket azzal a képességgel, hogy meg tudják élni” az életreszóló teljes egységet. „A házastársak mintegy fölszenteltetnek, és sajátos kegyelmet kapnak, hogy ezáltal építsék Krisztus testét, és család-egyházat alkossanak. Ezért az Egyház, hogy teljesen megértse saját misztériumát, úgy tekint a keresztény családra, mint amely őseredeti módon nyilvánítja ki őt magát” (67).
Vagyis egy hitből élő házasságban, családban, a házasság szentségi kegyelme által, titokzatosan megvalósul az az egység, amelyet az Egyház hivatott megélni. Így az Egyház isteni-szentháromságos egységének titka a legközelebbről tapasztalható módon abban a keresztény családban jelenik meg, amelyben élő a szeretet, az egység: s ezáltal élő benne – tagjai között – Jézus (vö. Mt 18,20). (67)
Itt azonnal megjelenik a meghívás a keresztény házasok, családtagok számára: A házasság szentsége nem egy olyan esemény: amely a templomi házasságkötéskor befejeződött. Nem! – Amint egy papszentelés szentsége nem fejeződik be a szentelés ünnepén, hanem ott kezdődik a küldetés, a kapott szentség működése, hasonlóan a házasok esetében is. Amint a pap kegyelmet kap az élet sokféle helyzetében, az örömök és fájdalmak között, hogy a pap-Krisztus kegyelmét hordozza és közvetítse, hasonlóan a házasok. A házasság szentségében maga Krisztus és a Szentlélek az, aki egybeöleli a házastársakat és „velük marad, és erőt ad nekik, hogy bukásaik után is fölkeljenek, fölvegyék keresztjüket és így kövessék Őt, hogy bocsássanak meg egymásnak, egymás terhét hordozzák” (73, 74).
„A szentség által megszentelt életük része (és egységük jele) a szexuális egyesülés, amely számukra a kegyelmi életben való gyarapodás útja. Ebben a házastársak kölcsönösen odaajándékozzák és elfogadják egymást, és megosztják egymás között egész életüket. A házastársak egész közös életét, a köztük és gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát szintén áthatja és erősíti a szentség kegyelme… És mindezekben Isten kifejezésre juttatja egész szeretetét az emberiség iránt is… Arra hivatottak, hogy elkötelezettségükkel és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára, és mindig kérhetik a Szentlelket, aki megszentelte egységüket, hogy a kapott kegyelem minden helyzetben újra megmutatkozzék.” (74)
A szinodus többször megköszöni a hitből élő családok tanúságtételét. – 86. „Az Egyház bensőséges örömmel és mély vigasztalással tekint azokra a családokra, amelyek hűségesek az evangélium tanításához, megköszöni tanúságtételüket és bátorítja őket. Nekik köszönhetően válik hitelessé a felbonthatatlan és mindhalálig hűséges házasság szépsége. A családban – amely »család-egyháznak nevezhető« – érlelődik az egyén első egyházi-közösségi tapasztalata, amelyben kegyelemként tükröződik a Szentháromság misztériuma. Itt tanulja meg az ember a kitartó munkát, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, ismételt megbocsátást, és mindenekelőtt Isten szolgálatát az imádságban és az élet odaajándékozásában.”
Az egyház tisztelettel tekint a nem keresztények „természetes” házasságára is. Hisszük, hogy ha ők elkötelezetten, egymás tiszteletében és az életre nyitottan élnek együtt, kegyelmet kapnak Istentől. De a szentségi kegyelmekben azok részesülnek, akik a keresztség, illetve a Jézusba vetett hit által Krisztus testének, az Egyháznak tagjai lettek, s akiknek a küldetése az, hogy magának Krisztusnak (és a Szentháromságnak) jelenlétét hordozzák és tanúsítsák a világban.
Tapasztalat: Egy 15 éves házassági évfordulón megkérdezték az 5 gyermekes házaspárt: Mi adott nektek a legnagyobb erőt egységetek ápolásában? A férfi mintegy gondolkodás nélkül válaszolt, s ebből azt éreztük, válasza teljesen kézenfekvő számukra: A napi közös esti ima, és a közös elhatározások (számukra a havi élet-ige). Az esti imában minden nap megbeszéltük, hogyan sikerült megvalósítanunk aznap közös elhatározásunkat (megfelelő korban a gyermekeket is bevontuk ebbe). Előfordult, hogy egyikünknek, másikunknak nem sikerült, de a beszélgetés mindig új indítást adott. Ebben szentségi házasságunknak mindig új megerősítését is éltük meg. – Felesége hozzáfűzte: és a közös vasárnapi szentmisék, a közös pihenések, kirándulások, a plébánián vállalt feladatok és család-közösségünk is.
Csend – elmélkedjünk, mit mondtak számunkra az olvasottak
Kérdések a beszélgetéshez
Mit mond számodra, hogy Szent Pál és az egyház a házastársi kapcsolatot és szeretetet Krisztusnak az Egyházzal való kapcsolatához, illetve az egyházért életét adó szeretetéhez hasonlítja
Milyen esetekre emlékszel, amikor környezeted megtapasztalta életetekből a házasság szentségének „sugárzását”?
Átélted-e már (és miben), hogy a házasság életre szóló egységét valóban Isten szentségi kegyelme tudja biztosítani?
Havi elhatározás
Ferenc pápa ezt a gyakorlati útmutatást adja a házaspároknak: 319. „Reggelenként, amikor felébrednek, újítsák meg Isten színe előtt a hűség-döntést. És esténként, amikor aludni térnek, azzal várják az ébredést, hogy folytassák ezt a kalandot, bízva az Úr segítségében. Így lesz a házastárs a párja számára az Úr közelségének jele és eszköze; Övé, aki nem hagy bennünket egyedül: ’Én veletek vagyok mindennap a világ végéig’” (Mt 28,20).
Elhatározásunk legyen tehát a jövő hónapra ez: A reggeli imában, vagy valamikor a nap folyamán, újítsuk meg, izzítsuk fel házassági szeretetünket, hogy ezáltal minden nap megújultan tudjon működni köztünk a szentség kegyelme.
Közösen határozzuk el, hogy nap folyamán ott ahol élünk, – a távolság ellenére is – együtt gyakoroljuk a mellettünk levő felebarát szeretetét.
Záró ima: Imádkozzuk el újra Ferenc pápa imáját… (lásd bevezető ima)
Záró ének: a bevezetőben jelzettek közül