4. találkozó
(AL 3. fejezet)
Bevezető ének ajánlások
Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk.
Szeress, és eltölt friss erő…
Szeretet áradjon köztünk…
Bevezető ima (Ferenc pápa imája, a pápai buzdítás végén, 352 pont után)
„Jézus, Mária és József, – bennetek szemléljük – az igaz szeretet ragyogását,
nagy bizalommal rátok bízzuk magunkat.
Názáreti Szent Család, – tedd a mi családjainkat is
a közösség helyeivé és az imádság cönákulumaivá,
az evangélium hiteles iskoláivá – és kicsiny család-egyházakká.
Názáreti Szent Család, – a mi családjainkban soha ne kerüljön sor
erőszakosságra, elzárkózásra és megoszlásra,
és ha valaki megsebesült vagy megbotránkozott, – azonnal nyerjen vigasztalást és gyógyulást.
Názáreti Szent Család, – add, hogy mindannyiunkban tudatosodjék
a család szent és sérthetetlen jellege, – és Isten terve szerinti szépsége.
Jézus, Mária és József! – Hallgassatok meg minket, – és fogadjátok el könyörgésünket! Ámen.
Tapasztalatok megosztása
Kérdések a megosztáshoz
Milyen erőfeszítéseket tettem(ünk) a házasság szentségi kegyelmeinek életre keltéséért?
Hogyan éltem embertársaimmal való kapcsolataimat az előző hónapban; miként tudott ez kettőnket is összekötni a házasság szentségi kegyelmének közös megélésében?
Milyen lelki örömökkel, nehézségekkel találkoztam a múlt hónapban?
Isten Igéje: 1 Kor 13,1-10, 13-14
Átgondolandó téma: „A szeretet a házasságban”
Ferenc pápa apostoli levelének egyik legszemélyesebb fejezetével foglalkozunk, amelynek címe „A szeretet a házasságban”- Ez különösen szól, házaspároknak (bár minden emberi együttélésre, kapcsolatra egyformán mondanivalóval bír). Első pillanatban az ember azt gondolhatja: mi újat lehet még mondani a szeretetről, annyit hallottunk róla. – De ha olvasni kezdjük a pápa sorait, megdöbbenünk, milyen új mélységek felé vezet, és hogy miközben témái a házasság más-más tulajdonságait elemzik, egy csodálatos (olykor félelmetes) tükröt tart elénk, amely nagyon sokat segíthet házastársi (és emberi) kapcsolataink elmélyítésében, megújításában. – Jó volna, ha e hónap során pontról pontra végig elmélkednénk a buzdítás 4. fejezetét, vagy annak legalább néhány pontját, amelyek a Szeretet Himnusz egyes szavairól elmélkednek. Egyedülálló ajándék lesz. – Mai találkozónkon egyetlen központi témáról ismerkedünk – a mély, személyes párbeszédről.
A párbeszéd
136. A szeretet megélésének, kifejezésének és érlelésének mellőzhetetlen módja a házas és családi életben a párbeszéd. Ez hosszas és elkötelezett tanulási időszakot tételez fel. A férfiaknak és a nőknek, felnőtteknek és fiataloknak más és más a közlési módja, különböző nyelvezetet használnak, más kódrendszerekben mozognak. A kérdésfeltevés és a válaszolás módja, a hangnem, az alkalom és sok más tényező befolyásolja a kommunikációt. Ezen túl mindig ki kell alakítani bizonyos magatartásformákat, amelyek a szeretetet fejezik ki, és lehetővé teszik a hiteles párbeszédet. 100. Hogy készüljünk fel a másikkal való valódi találkozásra? Egy kedves tekintet lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le a másik korlátainál, ezáltal tolerálni tudjuk azokat, és különbözőségeink ellenére is képesek legyünk egyesülni egy közös tervben. A szívélyes szeretet kötelékeket teremt, kapcsolatokat ápol. Aki szeret, tud bátorító, biztató, vigasztaló és ösztönző szavakat mondani, ahogyan Jézus is szólt az emberekhez: „Bízzál, fiam!” (Mt 9,2). „Menj békével!” (Lk 7,50). „Ne féljetek!” (Mt 14,27). A családban meg kell tanulni Jézusnak ezt a kedves nyelvét.
137. Időt, mégpedig minőségi időt kell hagynunk magunk számára, amely türelmes és figyelmes odahallgatásból áll, hogy a másik kifejezhesse mindazt, amit ki szeretne fejezni. Ez megköveteli azt az aszkézist, hogy nem kezdünk azonnal, az első adandó pillanatban beszélni. Ahelyett, hogy rögtön elmondanánk a véleményünket és tanácsokat osztogatnánk, biztosítanunk kell a másikat arról, hogy mindent meghallgatunk, amiről ő úgy érzi, hogy el kell mondania. Ezzel együtt jár, hogy belső csendet kell teremtenünk, hogy szív- és elmebeli zajok nélkül hallgathassunk oda. El kell hagyni minden sietséget, részt kell vennünk a másik gondjaiban és bajaiban, teret kell biztosítanunk számára. A házastárs gyakran nem megoldást vár a problémáira, csak azt szeretné, hogy meghallgassák. Mégis milyen gyakoriak az ilyen panaszok: „Nem hallgat meg. Beszélek, és érzem: alig várja, hogy befejezzem.” (A párbeszéd hatékonysága érdekében általában ki kell várni egy nyugodt lehetőséget, illetve ki kell jelölni önmagunk számára alkalmat egy lecsendesült beszélgetésre. Fáradt, rohanó állapotban sosem szabad odavágnunk a másiknak valamit, vagy akárcsak említenünk egy hibát.)
138. Szokássá kell fejleszteni, hogy valós jelentőséget tulajdonítsunk a másiknak. Személyiségének megbecsüléséről van szó; annak elismeréséről, hogy joga van az önálló gondolkodáshoz és a boldogsághoz. Soha nem szabad lebecsülni, amit mondhat vagy kifogásolhat, ugyanis ki kell fejeznie a saját álláspontját. Itt arról a meggyőződésről van szó, hogy mindenkinek van mondanivalója, mert más az élettapasztalatunk, más szempontból látjuk a dolgokat, mások a meggyőződéseink, szokásaink, meglátásaink. El lehet ismerni a másik igazságát, még agresszív szavai mögött is. Ezért meg kell próbálnunk beleképzelni magunkat a helyzeteibe; azonosítani, hogy mi érdekli őt, és ezt az ő érdeklődését kell kiindulópontul felhasználni a párbeszéd elmélyítésére.
139. Szellemi tágasság, hogy ne zárkózzunk be megszállottan néhány eszmébe, és hajlékonyság a saját véleményünk módosítására vagy kiegészítésére. Lehet, hogy a saját elgondolásomból és a másikéból olyan szintézis születik, amely mindkettőnket gazdagít. Az egység, amelyre törekedni kell, nem egyformaság, hanem „a különbözőség egysége”, vagy másként az „összebékített különbözőség”. A testvéri közösség ezen gazdagító stílusában a különbözők találkoznak, tisztelik és értékelik egymást, mindazonáltal megőrzik a különböző árnyalatokat és hangsúlyokat, amelyek gazdagítják a közös jót. Meg kell szabadulnunk attól a kényszertől, hogy ugyanolyanok legyünk. Ügyesség is kell ahhoz, hogy időben felismerjük a különbségeket, amelyek összehangolhatók a párbeszédfolyamat megszakítása nélkül. Például felismerhetjük az esetlegesen felmerülő rossz érzéseket és relativizálhatjuk azokat, hogy ne veszélyeztessék a kommunikációt. Fontos a képesség, hogy bántás nélkül tudjuk kifejezni, mit érzünk; olyan nyelvezetet és kifejezésmódot kell használnunk, amilyet a másik könnyebben elvisel és elfogad, még ha a tartalom megragadása nehéz is számára. Anélkül kell elmondani a kritikánkat, hogy a bosszú egyik formájaként haragot gerjesztenénk, és kerülni kell azt a nyelvezetet, amely csak támadni, gúnyolni, hibáztatni, megsebezni akar. A házastársak közötti viták nagy része nem súlyos dolgokról szól. Kicsinyes, jelentéktelen dolgokról van szó, de az előadás módja vagy a párbeszédben tanúsított magatartás felbosszantja a lelket.
140. Vannak figyelmes gesztusok, amellyel kimutatható a szeretet a másik felé. (A gyakorlatban segítségünkre van, hogy amikor észleljük, hogy a másik feszülten kezdi megfogalmazni egy fájdalmát, nem engedjük meg magunknak, hogy bennünk is kialakuljon a szemben-álló lelkület és ebből akaratlanul fakadó testtartás. Ellenkezőleg: Vegyük fel a másikra figyelésnek és a szeretetnek testtartását, és ez segít, hogy lelkünkben is legyőzzük a harci készültséget, és átváltsunk a szeretet, a megértés lelkületére!)
A szeretet meghaladja a legrosszabb akadályokat is. Ha szerethetünk valakit, vagy érezzük, hogy ő szeret, jobban megértjük, mit akar kifejezni és megértetni velünk. Le kell győzni azt az esendőséget, amely félelmet kelt bennünk a másikkal szemben, mintha a „vetélytársunk” lenne. Nagyon fontos, hogy a saját biztonságunkat mély döntésekre, meggyőződésre és értékekre alapozzuk, és ne arra, hogy egy vitában győzedelmeskedjünk, vagy arra, hogy nekünk adjanak igazat.
141. És végül, ismerjük el, hogy a (rendszeres) párbeszéd akkor lesz hasznos, ha van mondanivalónk. Ehhez belső gazdagságra van szükség, amelyet olvasmányokkal, személyes reflexióval, imádsággal és a társas kapcsolatok iránti nyitottsággal lehet táplálni. Enélkül a beszélgetések unalmassá és tartalmatlanná válnak. Ha a házastársak egyike sem törődik a lelkével, és nem tart fenn változatos kapcsolatokat másokkal, a párbeszéd (idővel) elszegényedik.
Életpélda – A házastársi beszélgetés szerkezetéről
1.: A házaspári csoportokat összefogó mozgalmakban általában alapszabály, hogy legyen hetente vagy legalább havonta egy kijelölt időpontjuk, amely a ’minőségi időt’ biztosítja egymás számára. – Több csoportban így vázolták fel egy ilyen házastársi beszélgetés felépítését:
Előfeltételként: a beszélgetés előtt biztosítsanak maguk számára valamilyen közös kikapcsolódást, egy jó mozgást, kirándulást, avagy egy színdarabon, hangversenyen való részvételt.
Magát a beszélgetést vezesse be egy kb. 10-15 perces csendes személyes imádság, ahol Isten elé állnak (külön-külön, akár ugyanazon, akár másik szobában), és hálát adnak az elmúlt időért: átgondolják házastársuk mit tett értük, mit kellene megköszönniük, és miért kellene bocsánatot kérniük. Ezután gondolnak arra is: milyen esetleges nézeteltéréseket szeretnének megbeszélni, vagy milyen kérésük van a másik felé. Az utóbbiról csak a szeretet és megértés hangnemében szabad szólni – mert csak ez viszi előre a szeretetet, a párbeszédet életükben. (Érdemes vázlatos emlékeztetőt írni maguknak arról, amit a csendes felkészülés során összegondoltak, hogy a beszélgetésben felhasználhassák a leírottakat.)
A személyes ima előkészülete után, ha akarják, imádkozhatnak röviden együtt, majd a fentieknek megfelelően cselekszenek.
Életpélda 2. A konfliktus-kezelésről. A rendszeres párbeszédet is feltételezve több házaspár elhatározta, hogy programot dolgoznak ki, hogy a hét folyamán miként tudják jól kezelni konfliktusaikat, felcsattanó haragjukat, egymás iránti kritikájukat.
Egyik pár esetében a feleség szokott hamarabb és meggondolatlanul feldühödni. Közösen megbeszélték, hogy ezt a tulajdonságot bizonyára nem lesz képes egyszerre legyőzni, de a megoldáshoz segít, ha ilyenkor kimegy a szobából. Ezt ilyenkor a másik természetesnek veszi, és nem sértődik meg érte, mint ahogy korábban néha megtörtént. – Egy fél óra alatt általában teljesen meg szokott nyugodni…
Több pár megállapította, hogy olyankor szoktak veszekedni, ha az egyikük által kifogásolt hibát vagy cselekedetet a másik, többszörös kérés után is elköveti, és nem lehetett tudni mikor fognak erről beszélgetni. Mikor elkezdték a heti beszélgetést, minden könnyebbé vált, hiszen tudták, hogy néhány nap múlva úgyis megbeszélik a kérdéses témát. Ezért nem gyűlt fel bennük a bosszúság az egyeztetés lehetőségének hiánya következtében. De mivel az elkezdett „minőségi” találkozásokon többször elfelejtették, milyen félreértéseket is kellene megbeszélniük, kialakítottak egy gyakorlatot: Ha valami kifogásuk vagy megbeszélni valójuk támad, felírják egy papírkára, és azt beteszik egy kosárkába, amelyet nappalijukban egy polcra helyeznek el. – A felcsattanásra hajlamosabb feleség nevetve mesélte, hogy egyik héten ő kb. 15. emlékeztetőt írt fel, de a napok múltával rájött, hogy kb. 5 esetben félreértette férjét, másik 5 esetben ő volt túl érzékeny így 10 papírkákat kiszedett a kosárból, s csak 5 kérdésről kellett beszélniük.
Csend – elmélkedjünk 5-7 percig, mit mondtak számomra az olvasottak
Kérdések az átgondoláshoz és a beszélgetéshez
Melyik szempont(ok) érintettek meg legjobban a párbeszéd során tanúsított magatartással kapcsolatban?
Páronként menjünk szét, és beszéljük meg: Hogyan tudjuk most elhatározni a következő ilyen házaspári találkozás idejét (és körülményeit), illetve e találkozások rendszerességét?
Majd számoljunk be erről egymásnak…
Havi elhatározás
A szentatya szinódusi üzenetében olvastuk: 137. „Minőségi időt kell hagynunk magunk számára, amely türelmes és figyelmes odahallgatásból áll, hogy a másik kifejezhesse mindazt, amit ki szeretne fejezni.” – Első feladatunk legyen következő találkozásunkig a rendszeres házaspári „minőségi” találkozásaink időpontjának és körülményeinek megbeszélése és ezek megtartása.
Másodszor: törekedjünk a hétköznapokban „minőségi” módon figyelni egymás szavára.
Megjegyzés: A pszichológusok, lelki gondozók beszélnek a „célzott beszélgetésről”, amelynek kapcsán tudniuk kell azt is, hogyan kell esetenként megbántás nélkül segíteni beszélgető-partnerüknek témája rövidítésében, ha olyan részletekbe menően meséli el élményét, hogy nem lesz idő annak végighallgatására. Néha az idő rövidsége megkíván ilyet házaspárok esetében is. – Gyakorolnunk kell hosszabb mondanivalónknak a rövidített lényegét elmondani, és akkor szólni a részletekről, ha bővebben van rá időnk. Erről azonban ne az első beszélgetéseken legyen szó, csak akkor, ha már jól kialakult köztünk egymás meghallgatásának gyakorlata.
Záró ima – Imádkozzuk el újra Ferenc pápa imáját – mint a találkozó elején
Ének Elején jelzettekből