Jegyesi beszélgetés anyaga

– a hitet gyakorló párok számára

A következőkben egy jegyesi beszélgetés-sorozat anyagát közöljük, öt találkozásban, a hit alapjait már elsajátított személyek számára. A hitben kevéssé járatos vagy járatlan szülők felkészítésére hoztunk már példát a keresztségről szóló fejezetben. Annak analógiájára megszerkeszthető a beszélgetés-sorozat – a hit alapjairól – a hittel ismerkedő jegyesek számára is. A házasságról szóló témákat aztán vehetjük az alábbi összefoglalásból.

1. Találkozás – Ismerkedés. A felbonthatatlan házasság

Bevezető kérdés:

a)Hívjuk meg őket: Mutatkozzanak be (bemutathatják egymást is a csoportnak egy-két mondatban: mi az, amit megszerettem a másikban).

Hogyan készültök a házasságra?

b) Miről lesz szó a jegyesi beszélgetéseken?

– Hogy miként tudják a jegyesség hátralevő, nagyon szent idejét jól felhasználni a házasságra (mint emberi kapcsolatra) való felkészülésre; és miként lesz ez az idő a házasság szentségére való felkészülés.

Nagyobb létszámú felkészüléseken a jelenlevőket a beszélgetések alkalmával bontsuk 5-7 fős csoportokra, ha van alkalmas beszélgetés-vezető a befogadó csoportból.

b) Tanítás

A házasság egységéről

I. Racionális szempontok

A házasság egysége, felbonthatatlansága (mélyen hívő jegyeseknek kevésbé kell ezt igazolni)

A szerelemben az ember mély élményei jelennek meg: szeretettség, elfogadás, megértés, lelki egység (amelybe kapcsolódik a testi egység távlata). Erre szeretnének szövetséget kötni.

A házasságkötésben Isten és egymás, valamint az egyház közössége (rokonság) előtt esküt tesznek: „Isten engem úgy segéljen, hogy a jelenlevő Z-t szeretem, szeretetből veszem feleségül… és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában. Isten engem úgy segéljen!”

Ha az ismerkedő találkozáskor a jegyesek nem kapták kézbe az esküvőben tett ígéretek szövegét, most adjuk oda nekik azt, legépelve! Tudják, mire tesznek ígéretet! A jegyesi beszélgetés abban is segítségükre van, hogy felkészülhessenek ezeknek az esküknek-ígéreteiknek felelős kimondására.

A házasság első lényegi tulajdonsága: hogy egy férfi és egy nő életre szólóan és visszavonhatatlanul kölcsönösen egymásnak adja át magát.

Egy férfi és egy nő: Az állatoknál a két nem kapcsolata kizárólag az utódok létrehozását célozza; az embernél a házasság elmélyült személyes találkozást jelent, amelyben az egyén egész valóját feltárja házastársa előtt, s amelynek gyümölcse a gyermek. Egy ilyen szintű kölcsönös testi-lelki átadás magában foglalja a kizárólagosságot.

– A házasság testi kapcsolata nem önálló ösztönaktus, hanem a személyes önátadás beteljesülése és egyúttal jelképe. – A gyermek java is feltételezi a házastársak kapcsolatának kizárólagosságát: Csak az egymásért élő, egymást szerető, egymás felé lelkileg is nyitott szülők tudják biztosítani azt a családi légkört, amelyben egészséges, szeretetre, másokért élésre, nyitottságra képes gyermekek felnőhetnek.

Életre szólóan: – «Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza» – mondja a Szentírás (Mt 19,6). Ezzel szemben ma nemcsak egyes filmek, előadások, könyvek teszik kérdésessé, hogy a házasság felbonthatatlan kötelék, hanem a hétköznapi élet, a kör­nyezetünkben felbomlott házasságok tömege is. – Hányan vannak a fiatalok, akik komolyabb felkészülés nélkül kötnek házasságot; akik már induláskor sem adják át magukat teljesen egymásnak. Az ilyen megalapozatlan együttélés – a szó teljes értelmében – házasságnak sem nevezhető. A felbomlott ún. házasságok nem kis része ilyen. – (Igaz, vannak nehezebb esetek is, amikor tarthatatlannak látszik a további együttélés. Ilyenkor még mindig meg kell kísérelni a lelkipásztorral való beszélgetést vagy családi tanácsadást, terápiát…)

De anélkül, hogy a sajátos eseteket részleteznénk, lássuk vajon helyes-e a fenti elv, amely szerint a házasság életre szóló kötelék.

1. Kérdezzék meg magukat, vajon két egymást szerető jegyes indulhat-e más elhatározással a házasságba? Ellenkező esetben létrejöhet-e a bizalom? Az együttjárás és a jegyesség az az idő, amikor a fiataloknak véglegesen meg kell ismerniük egymást annyira, hogy el tudják dönteni, akarnak-e egy életen át egymással élni. A házasságkötés ennek az elhatározásnak megpecsételése: az életre szóló hűség kölcsönös kinyilvánítása.

2. A válást – az esetek többségében – legalább az egyik fél és a gyermekek egy egész életen át sínylik. Könnyű a romantikus filmekben magasztalni a „szerelem legyőzhetetlenségét”, úgy állítani be, hogy ilyen esetekben az egyetlen helyes út a válás. A valóságban többnyire mérhetetlen önzésről van szó. Pl. az apa felgerjed egy másik nő irányában; s a szerelem legyőzhetetlenségére hivatkozva elhagyja a feleségét, akinek ezáltal gyakran gyógyíthatatlan sebet okoz életében. – Elhagyja gyermekeit, akik egy életre hordozzák mindazt a terheltséget, amelyeket ilyen esetekben a lélektan és pedagógia ismer.– Melyik az emberi magatartás? Az-e amely mindenkin átgázol, hogy saját ösztöneit kielégítse? Vagy az, amely feltámadt szerelmi ösztönét legyőzve tud hűséges maradni? – Aki kitart a hűségben, a házassági szeretet új kivirágzását tapasztalhatja.

3. A válóperek anyagát elemezve a szakemberek rámutatnak: a) A válás leggyakoribb oka, hogy elromlik, vagy igazán létre sem jön a mély kommunikáció köztük.

b) a válás gyakori oka még, hogy a házasságban egyik vagy mindkét fél saját élvezetét, kényelmét keresi, és valójában nem szereti önzetlenül a másikat: Hiszen az nem szeretet, ha valakivel csak azért házasodom össze, mert az nekem jó, és a továbbiakban is azt keresem, hogy ez jó-e nekem. A szeretet adni akar. – Ha ez a szeretet hiányzik a házasságból, valójában nincs is házasság, csak kollektív önzés, amely halálra van ítélve. Viszont ha valaki szereti házastársát, akkor képes lemondani érte saját élvezetéről is, képes fegyelmezni magát – érzelmi, szexuális életében is –, ahogy azt a házastárs iránti szeretet megkívánja.

II. Teológiai tanítás

(Általános): Örök hűségre, szeretetre vágyunk. Néhányan kétségbe vonják, lehet-e életreszóló ígéretet tenni egymásnak. Örök hűség csak örök értékekre épülhet. A hívő Istenben találja meg a Végtelen Szeretet, Igazság titkát. A Végtelen Szeretet, Hűség, Igazság sejtése általában közösen vallott érték a nem vallásos jegyes számára is.

– A válások gyakori oka, hogy a házasfelek többet, teljesen vártak egymástól, és ezért csalódnak. A vallásos pár erőforrása a napi (közös) ima, illetve az Isten-kapcsolat. Az (esti) imában lecsendesülnek a nap hullámai, feszültségei; a Végtelen Szeretet és Igazság fényében észrevesszük saját gyengeségeinket, és új szemmel látjuk egymást.

– A keresztény házasok Istenben egyek. Ő az a Harmadik a házasságukban, Akiben tökéletesen megbíznak, Aki elé odaviszik gondjaikat és egymás miatti fájdalmaikat is. És Ő az, akitől napról napra erőt kapnak, hogy újra teljes szeretettel tudjanak fordulni egymás felé.

(Komolyan hívők esetén:) A házasság egyik lényegi titkát fogalmazza meg Jézus ígérete: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20). – Erre készülnek a keresztény jegyesek. Ez a házasság szentségének lényegi eleme.

A házasság szentségéről: Minden vallás, minden társadalom ünnepel bizonyos életfordulókat.

A hívő ember érzi, hogy létezik a Végtelen Szeretet. Életében és életfordulóiban Hozzá fordul – az Ő erejét kéri.

Minden szentségnek van egy jele – pl. vízzel leöntés, a megújulás megtisztulás jele; a kenyér, az Istennel való táplálkozás jele. – A jel kicsi egyszerű dolog. De imánk, Istenhez forduló kérésünk jelképe: Ezért válik naggyá. De csak abban, aki hittel fogadja, aki a hitét fejezi ki a jel által.

Ha hittel vesszük a jelet: azaz hisszük, hogy Isten erejével, áldásával válaszol kérésünkre. – Úgy válaszol, mint minden imában; pontosabban a szentségben egy különös erővel válaszol: mert Jézus ezt ígérte, mert az egyház közösségével imádkozunk, nemcsak magunkban.

A házasság szentségét a jegyesek egymásnak szolgáltatják ki. Keresztségi kegyelmükből fakadóan képesek erre. Isten és az Egyház színe előtt kifejezik életre szóló egymásnak adásukat: Jézusban, a Szentháromságban, az egyházi közösségben – és erre kérik, és kapják Isten áldását.

A házasság szentsége nem egy ünnepi pillanat; a házasság egész életükön át működő „folyamatos szentség” (bár valamiképp minden szentség „folyamatos”). Azt jelenti, hogy ha Jézus nevében maradnak együtt, Jézus maguk között lesz, Ő fogja magukat össze az Egyházban. Életük különböző helyzeteikben érezni fogják az Ő jelenlétét: házasságuk pillanataihoz adott kegyelmét.

A két személy mindig különböző marad: A Végtelen Szeretet az, aki mindkettejüket fenntartás nélkül, és mindig újra elfogadja – és Akiben ők is mindig újra egymásra találhatnak. A házasságkötésben ezért is áll az ember Isten elé: a Végtelen Szeretet (Isten) segítségét, erejét kérik; hogy Benne, Általa legyenek képesek egyek maradni, és az ebből fakadó szeretetet tudják adni gyermekeiknek. (Ezt egy kis rajzzal is szemléltethetjük.)

Vázlat-rajz: a férfi – és a nő – Istenben (Jézusban) találja meg egységét

Életre szóló tanács: Minden este próbáljanak legalább 10 perc csendben Jézus elé térdelni, s Vele hálát adni napjukért, bocsánatot kérni hibáikért. Ennek befejezéséül elmondhatják a Miatyánkot (bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…) Egy házaspárt a lelki- vagy isteni élmények kapcsolhatnak igazán össze, amelyeknek fénye az imában ragyog fel számunkra.

Gyakran, ha elkezdünk beszélgetni, a nap idegességéből, rohanásából szólalunk meg, és ezzel fájdalmat okozunk egymásnak. A csendben, az imában személyiségünk legmélyebb rétegeibe hatolhatunk. Ily módon könnyebben felfedezzük saját hibáinkat, és megsejtjük párunk érzéseit is. Ezután mélyebb beszélgetés születhet köztünk. (A napi esti elcsendesülést, a nap átgondolását, a helyzetek új szemmel látásának gyakorlását ezért ajánlják a pszichológusok is.)

Vö. Biztos Út 7. fejezetbe ábrák: a személyiség rétegeiről… Jelzi az elcsendesülésnek, a legbenső rétegeinkbe lemerülés fontosságát

c) Feladat: – Próbáljanak úgy készülni a házasságra, hogy már most elcsendesülnek, illetve imádkoznak esténként. Tegyenek így, ha külön vannak, és akkor is, ha együtt töltenek egy estét.

(Elkötelezettek: Próbálják elhatározni, hogy úgy akarják élni jegyességüket, hogy Jézus maguk között lehessen. Próbáljanak úgy találkozni, hogy az Ő nevében jönnek össze, és Vele tervezzék házasságuk jövőjét! – Gyakorolják a közös imát, amelyben Jézus szemével próbálnak nézni egymásra; és gyakorolják az imából fakadó beszélgetést.)

Az imádság szerepe a házasságban. A közös beszélgetés (még inkább a közös ima) a legnagyobb összekötő kapocs. – Módja: Biztosítani kell este 10-15 percet a közös elcsendesülésre, imára, amelyben hálát adunk azért, hogy Isten velünk volt egész nap, és bocsánatot kérünk gyengeségeinkért. Eközben – ha az ima igazi – akaratlanul is eszünkbe jut, mivel bántottuk meg egymást, s erőt kapunk az újrakezdésre. Ilyen csend után osszák meg egymással, mit történt lelkükben a nap folyamán, mit tettek szeretetből, hol találkoztak Istennel.

A házastársi kapcsolat élőn tartásának fontos eszköze: hogy egy (-két) hetente legyen egy estéjük, amelyen nem a feladatokról beszélgetnek, hanem saját lelkük örömeiről és fájdalmairól. Éltető erő, ha havonta sikerül egy pihenő napot együtt tölteniük. Különös ajándék, ha eközben valaki vigyáz a gyermekekre, de ha ez nem megoldható, akkor a gyermekekkel együtt menjenek el, és biztosítsanak időt a beszélgetésre.

A közös ima minimális formája: esténként egy közös csend, és hálaadás a napért, majd közös Miatyánk elmondása – ha át tudjuk élni az ima mondanivalóját (pl. hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…) És legalább kis lelki tapaszalat-csere.

Egy amerikai házassági felmérés eredménye: A polgárilag megkötött házasságok közül minden második, a templomban kötött (ugyan sokszor csak formálisan) házasságok közül minden harmadik válással végződik. Ahol a házasok mindketten járnak templomba, minden ötvenedik, ahol naponta együtt imádkoznak, csak minden kétezredik házasság bomlik fel.

2. Találkozás – Egység és szexualitás a házasságban

a) Beszélgetés. (Ha többen vannak: csoportokban.) Hogy sikerült az esti ima/elcsendesülés? Sikerült, amikor külön voltak? És amikor együtt voltak? (Elkötelezettek: Sikerült legalább néha Jézus nevében összejönniük?)

b) Tanítás

I. Teológiai tanítás – A házasság szentsége (egysége) és a Szentháromság titka

“Őt el nem hagyom, semmiféle bajában… Isten engem úgy segéljen!” Ez az eskü szövege.

1. Két ember sosem teljesen egyforma

Két szerelmest, összekapcsol a szerelem. Annál fontosabb időben megismerniük a köztük levő különbözőségeket, hogy ezeket harmóniába tudják hozni.

Az életünket-személyiségünket meghatározó tényezőket hozzuk magunkkal. – Három ilyen tényezővel nézzünk most szembe:

a) Gén-sors: Nevezzük így genetikus meghatározottságainkat, személyiségünk vonásait… Melyek ezek? Melyek a közösek, és melyek különbözőek. (Szoktunk beszélni személyiség-típusokról. Van, aki érzékeny, türelmetlen, a másik flegma; van, aki rendszerető, míg a másik ellenkezőleg stb.)

b) Modell-sors: Milyen modelleket hoztunk magunkkal családunkból, szüleink példájából, esetlegesen más környezetekből, kultúrából, ahonnan jöttünk. Meg kell ismernünk egymás családját, hogy megismerhessük egymást. Meg kell tanulnunk elfogadni egymás múltját…

c) Krisztus-sors: Keresztény múltunk, neveltetésünk, szokásaink, meggyőződésünk…

Hogyan teremtünk harmóniát a köztünk már felfedezett, vagy a jövőben előkerülő különbözőségek között?

2. Szentháromság és egység.

(Hitben elkötelezetteknek!) Olvassuk el, Jn 17,20-27. – Legyenek mindnyájan egy, amint te Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy… – A keresztény házasság ideálja a Szentháromság egysége.

Az emberben mély vágy él, hogy egy legyen azzal, akit szeret, miközben szeretne önmaga is maradni.

A kereszténység a kapcsolat, a közösség modelljét a Szentháromságban látja. Isten három személy, és teljesen egy. A szeretni tudó szív sejti meg e titkot. A titok lényege minden emberben ott rejlik: egy szeretnénk lenni, és mégis önállók.

A jegygyűrű jelkép: Az összefonódott karikák a keresztényeket erre az egységre emlékeztethetik. (Rajzot lásd: Találkozás a kereszténységgel 16. lecke.)

A házasság szentségében vállalják a Szentháromság titkát tükröző egységet. A gyűrűt ilyen szavakkal húzzák az új házasok egymás ujjára: „Viseld ezt a gyűrűt, szeretetem és hűségem jeléül – az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A gyermeknevelés feltétele a szülők közötti egység. Gyermekeink egészséges fejlődése arányos a szülők egységével.

(Elkötelezettek: Jn 15,12 „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja testvéreiért!”)

„Erről ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,14) – A hívő házasság szentsége jelenik itt meg: Jézus jele a világban. Az egyház a családot régóta „kis egyháznak” nevezte, egy sejtnek, amelyben az Egyház titka jelenik meg: az, hogy Jézus él és cselekszik övéi között.

3. Kereszt és egység.

Két ember között, két szerelmes között is vannak különbségek és feszültségek. A keresztény hit választ ad arra, hogyan tudunk felülemelkedni a különbözőségeken.

A Szentháromság titka és szeretete Jézusban jelent meg a földön. Jézus egy az Atyával, mégis keresztre feszül. Érthetetlen titok. (Rajz: Három kör metszi egymást – ez a Szentháromság jelképe. A körök metszéspontjába belerajzolhatunk egy keresztet: A Szentháromság „közepén” Jézus keresztje.)

Az érti meg: aki tudja, mit jelent a másikért vállalt lemondásban, a másik akaratának elfogadásában keresztre feszülni – szeretetből.

Jézus egy az Atyával, mégis lelki sötétségben kiált: Istenem miért hagytál el? És Jézus feltámadt.

Legnagyobb titkunk Jézus szenvedése. Minden szenvedésünket ott látjuk benne. – Mintha csak azt akarná tanítani: az élet egységre van teremtve; de keresztbe is kerül. A kereszt, a lemondás egy titkos lépcső is a szeretet növekedése felé: ezáltal tanuljuk meg igazán szeretni egymást (s így követjük Jézus szeretetét). Gyermekeink e példát látva tanulnak meg társas lényként, és testvérként-emberként élni, egymásért lemondani.

Tanuljunk meg egy mondást: “A szeretet több, mint az én igazságom – az egység több, mint az én okosságom.”

II. A férfi és a nő a házasságban

Az ókor óta ismerős a szeretetnek többféle elnevezése. Az “agapé” szót inkább az önzetlen, ajándékozó szeretetet jelöli; az “erosz” inkább a szerelem mámoros szeretetének neve (annak testi vonatkozásaival – az erotikával). A kereszténységben a két szeretet összekapcsolódik. A jegyesek érzik ezt: hogy miközben egymásra erotikus vággyal is gondolnak – érzelmük akkor lesz igazi, tiszta, ha erotikus (ösztönös) szeretetük egyben agapé: önzetlen, a másikért lemondani tudó. A házasság akkor lesz valóban örök élet-kapcsolattá, ha a két szeretet egy. Irányítójuk a máskért élni tudó agapé, de testi valójához, szépségéhez tartozik az erosz is. (Erről ír XVI Benedek pápa első enciklikája: Isten a szeretet.¹) Az egyház így tartja szentségnek egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát.

A jegyeseknek fontos megismerniük a férfi és a nő testi-lelki alkatát, igényeit mind az emberi, mind a szexuális tulajdonságok szempontjából. (A témához vö. pl. Th. Bovet: Felette nagy titok. Sok kiadásban. Pl. Budapest, 2002, Vigília, 28-68. Az alábbiakban a téma legfontosabb szempontjait emeljük ki.) A férfi és a nő különbözősége Isten szép terve. De a házasságban meg kell ismerni ezt, és kell tudni “kezelni”.

1. A jegyesi-házastársi szeretet – és a szeretet-nyelvek

Az emberi nemiséget, illetve a szexualitást a keresztény Isten ajándékának tekinti. Nemcsak a nemi érintkezést, hanem a férfi és nő közötti sokféle gyengédséget, a másik nem iránti szeretet-megnyilvánulások széles területét, amellyel kifejezik egymásnak szeretetüket-szerelmüket.

Korunk lélektana beszél a különböző „szeretetnyelvekről”.² Ez azt jelenti, hogy embertársainkkal, családtagjainkkal, illetve a másik nemmel (egy hosszú kapcsolat során) a szeretet más-más megnyilvánulásai által tudjuk érzékeltetni szeretetünket; illetve meg kell tanulnunk, hogy a másik számára melyek azok a jelek, amelyek számára jelzik a szeretetet. (Ez a jel lehet olyan, amit én eddig egyáltalán nem használtam, és most meg kell tanulnom gyakorlását – hogy társammal azon a szeretet-nyelven tudjak beszélni, amelyet ő ért.) A jegyesek is megtapasztalják a közöttük levő különbözőségeket, de a szerelem (hormonjainak működése által) képes feledtetni vagy mininálisnak mutatni ezeket. A kiegyensúlyozott házasságra készülés fontos feltétele, hogy megismerjék egymást, különbözőségeiket, és begyakorolják a különbözőségeket áthidaló helyes kommunikációt.

2. A házasság testi összhangja. – A házasságról, a szexuális életről bizonyára olvastak alapvető könyveket. Ha nem így volna, tartsák kötelességüknek. (Sokan úgy vélik, a szexuális élet terén mindenki ösztönösen tud mindent. Ez nem így van.) Krízist okozhat a kapcsolatban a szexuális élet szabályainak ki nem elégítő ismerete vagy figyelembe nem vétele. – Magyarul is több sorozat olyan könyv jelent meg, amelyek az említett témával foglalkoznak, s amelyeket ajánlhatunk.³

Most csak egy szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet: Amint az élet más területein, a házassági aktusban és a szexuális életben is a férfinek és a nőnek különböző igényei vannak (amely az első szerelem csökkenésével egyre inkább jelentős lesz). A különbözőség mibenlétét szakkönyvekből kell megismerniük (vö. Bovet, 46-72).

A férfinek kell tudnia, hogy felesége csak a szeretet, figyelmesség “előjátéka” után kívánja vele az együttlétet; a szeretet ama (erotikus) párbeszéde után, amelyről imént szóltunk.; míg a férfi ki tud elégülni egy gyors közösülés által is. Hasonlóan különbözőség van magának a szexuális aktus testi-lelki folyamatában is. A kölcsönös figyelmesség – különösen a férfi figyelmessége szükséges, hogy ez kiegyensúlyozott lehessen.

Természetesen a kölcsönös figyelmességet az egész házasélet harmóniája megköveteli. A házasélet hétköznapjaiban lesznek idők, amikor egyikük ingerlékeny, kedvetlen. Már most fel kell készülniük, hogy ilyenkor ne sértődjenek meg, hanem segítsenek egymásnak ezen időszakok elviselésében.

Intimitás lépcsői (Chapman): 1. Érdeklődés a másik élete, dolgai, ma történt események után

2) Érdeklődni a másik lelke – lelki állapota, élményei iránt

3) Erre épül (természetileg elsősorban a női-, de lényegét tekintve az emberi szexuális kapcs.)

3. A lelki összhang. – Jelenti először is egymás szellemi-kulturális érdeklődésének tiszteletben tartását és szeretetét. Ha igazán szeretem a másikat, vele örülök és aggódom, érdeklődöm az iránt, ami munkahelyén folyik, s ha megoldható, vele pihenek, szórakozom. E területeken is különbségek lehetnek a házastársak között, de ezeket ismét az egymásért áldozatra kész szeretetnek kell áthidalnia.

A lelki összhang alapja lehet – hívő pár esetében – az Istennel való kapcsolat közös mélyítése. Nincs még egy erő, amely oly mértékben levezetné az esetleges feszültségeket, és megnyitná a házasfeleket egymás iránt, mint a közös ima, közös lelki-vallási élet.

Vegyes világnézetű pár esetében a lelki összhang megtalálása éppúgy a házassági harmónia követelménye, mint egyéb esetekben. – A nem vallásos félnek el kell gondolkoznia, miért hisz jegyese.

Ha szereti őt, lehetetlen, hogy ne izgassa ez a kérdés, és ne törekedjék jegyese vallási élete rugóinak mélyebb megismerésére! – Aki személyes és egyenlőségen alapuló kapcsolatra jutott jegyesével, aligha tarthatja a vallást ostobaságnak. És így feladata, hogy a jegyese egyéniségében fontos helyet elfoglaló valláshoz tisztelettel és szeretettől sarkallt érdeklődéssel közelítsen.

Vegyes vallású jegyeseknek törekedniük kell egymás vallásának tiszteletben tartására: megtalálva azt, ami összeköt (istenhit, Jézus, Szentírás, közös ima stb.).

4. A férfi «poligámiája». – A férfi kegyelme a házasságban általában a határozottság, illetve az un. férfias tulajdonságok, amelyekre nagy szükség van, pl. a gyermeknevelésben is. Van a férfi természetében egy vonás, amit tudatosítani kell. Szaknyelven a férfi poligám természetéről beszélnek. Ez azt jelenti, hogy a férfit általában kevésbé köti le házastársa, mint a nőt. A férfit egy nő felületes megismerése, meglátása is izgathat (és a porno). Munkahelyi vagy egyéb ismeretségekben hamar feltámadhat benne a vonzódás egy másik nő iránt. – A férfinek tudnia kell, hogy ilyen kísértéseknek ki van téve. Következőleg, fegyelmeznie kell magát, hogy ne ösztönei, hanem embersége: szeretete, hűsége, házastársi becsülete irányítsa. (Természetesen az ilyen probléma a nő életében sem ismeretlen, de a férfire jellemzőbb.)

A fenti nehézség megoldódik: ha a férfi az eroszt az agapéval egyesíti: ha mindennapi tetteivel is szereti feleségét, igyekszik kedvében járni, szeretetét rá koncentrálja; – ha több gyermek van a családban, akik a férfi örömévé és felelősségévé is lesznek.

Előfordulhat, hogy valamelyikük egyszercsak más valakibe lesz szerelmes? Kritikus kérdés ez házasságra készülő szerelmesek között. De világosan válaszolni kell rá. Ez mindenkivel előfordulhat. Tudjuk ezt, és úgy tekintsünk egy ilyen eseményre, mint amikor elkaptunk egy influenzát. Bárkivel megtörténhet, és ki lehet gyógyulni belőle. – Fontos, hogy a radikális becsületesség=hűség irányítsa életünket ilyenkor is (és ne üljünk fel annak a hazugságnak, amit a világ hirdet, hogy a szerelem ellenállhatatlan.) Sokakkal megtörtént ilyen, a jó házaspárok közül is. Akik között jó a kapcsolat, legjobban teszik, ha elmondják egymásnak állapotukat, és társuk segítségét kérik. (Nagy segítség ilyenkor egy lelki-atya előzetes tanácsa is.) Ez a megrázkódtatás, és annak közös legyőzése a szerelem új elmélyüléséhez vezet.

c) Feladat: A jegyesség egyedülálló kegyelmi időszak – amelyben a jegyesek közti lelki kapcsolat, kommunikáció rendkívüli intenzitással el tud mélyülni. (A kapcsolat elmélyülésének ez a lehetősége a jegyesség végégi tart; azért fontos kihasználni ezt az időt.) A szexualitástól való tartózkodás a jegyesség idején hatalmas energia lehet, amely a személyes kapcsolat-kommunikáció elmélyülése felé hajtja a párt. A testi-szexuális kapcsolat rendkívüli élményt nyújt, de általában eltereli a figyelmet a felek közötti különbségekről. Ezért van, hogy sok jegyespár, akik a házasság előtt szexuális életet éltek, és egymáshoz illőnek érezték magukat, röviddel a házasságkötés után felfedezi: olyannyira különböznek egymástól, hogy el kell válniuk. A szexualitás, illetve a szerelem olyannyira betöltötte érzelmi világukat, hogy nem éreztek az igényét annak, hogy egymás személyiségének titkait megismerjék! – Sok kultúra ezért arra hívta a jegyeseket, és az egyház ma is arra hív, hogy a házasság előtt tartózkodjunk a nemi kapcsolattól (s ha elkezdtük azt, hagyjunk fel azzal a házasságkötésig). Ez a hívás nem tilalmat akar elénk állítani. Ellenkezőleg arra biztat, hogy használjuk ki a jegyesség nagy lehetőségét: hogy mélyebben megismerjük egymást, és ezzel készüljünk fel a szent házasságra, és a beteljesült szexuális kapcsolatra, amely elmélyült kapcsolatunkra épül.

A szerelem igényli, hogy legyen közünk kapcsolat! Mi építi a jegyesek kapcsolatát, ha nincs testi kapcsolat? Éppenséggel a személyes beszélgetések, egymás személyes megismerése. Keresztény – vagy humán értékekben hasonló célokra törekvő – jegyesek kapcsolatát rendkívülien elmélyítheti, ha közös „lelki” célokat (egy közös Igét) tűznek maguk elé: pl. egy-egy hétre. Pl. ilyet, hogy ezen a héten minden nap mindketten valamilyen szokásoson túlmenő örömet szerzünk valakinek; ma a derűt visszünk munkahelyünkre; megpróbálunk kibékülni azzal, akivel feszültség van köztünk, megdicsérünk valakit, vagy a szokottnál nagyobb szeretettel köszönünk embertársainknak stb.. Ezeknek a keresztény (humán) gyakorlatoknak, illetve ezek eredményeinek megbeszélése egy lehetséges jó „eszköz”, amely közös „kalandot” biztosít, és kiváló lehetőséget nyújt egymás kölcsönös megismerésére; valamint szeretet-képességünk fejlesztésére. Erre pedig nagy szükségünk lesz a házasságban is! (Szerencsés, ha egyik héten egyikük, másik héten másikuk javasolja a heti tervet.)

Legyen ez a hét terve: Határozzák el, hogy kerülik a szexuális közeledéseket – s helyette a lelki kapcsolat építésére helyezik a súlyt. Fogalmazzanak meg egy elhatározást, és találkozásaikon beszéljék meg, hogyan sikerült azt megélni. Különösen jó gyakorlat: hogy szeretettel fordulnak afelé az embertársuk felé, aki éppen nem nagyon kedvelnek. Naponta lehet mindig más személyt választani. (Házasságuknak is egyik legnagyobb összetartója lehet, ha folytatni tudják ezt a fajta közös játékot, s a megélt „lelki kalandok” kommunikációját.)

Minden nap beszélgessenek a most tervezett lelki elhatározásról. Hogy sikerült megélni. És hetente egyszer hosszabban beszélgessenek „lelkükről”: benső életükről, kérdéseikről – egymással való kapcsolatuk örömeiről és kérdéseiről,. A legfontosabb gyakorlat ez a házassági felkészülés során; illetve a legfontosabb cél, hogy megtanuljanak személyes életükről beszélgetni. Több könyv nyújt segítséget, illetve ad témákat az ilyen beszélgetésekhez: Pl. G. Calvo: Kéz a kézben. Bp. Mécs Családközösség; Nemes Ödön: Párbeszélgetés. Bp. Harmat-Új Ember, 2006.

3. Találkozás – Gyermekek a családban

a) Elcsendesülés – Ima.

Beszélgetés: Sikerült-e a „lelki kaland”? Hogy örömet szerezzünk annak, aki nehéz? És örömet szerzett ez?

b) Tanítás: A gyermek a házasságban

A házasságkötés szertartásában a házasulandók ígéretet tesznek: „Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat? (Igen) – Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő Egyházának törvénye szerint neveled őket? – Ígérem!”

Bizonyára gondolkoztak már a gyermekekről, számukról. Talán meg is fogalmaztak valamilyen tervet. Beszélgessünk e témáról.

I. Általános megállapítások

A házasság lényegéhez tartozik a szülők szeretetének gyümölcse, a gyermek.

– A gyermek közös örömet és felelősséget jelent a szülőknek, amelyek egymáshoz kötik őket. A gyermek léte a házasság stabilitását is nagymértékben erősíti.

A nő és a férfi egyénisége egyaránt a gyermek vállalásában bontakozik ki – mondja a lélektan.

– Az asszony egész testi-lelki konstrukciója az anyaságra irányul. A gyermekben találja meg önmagát, azt a felelősséget és örömet, amelyre egész lénye vágyik.

– És (bár ez kevésbé közismert) a férfi egyénisége is a gyermekben teljesül ki. Ő természeténél fogva alkotásra, felelősség hordo­zására vágyik. Ennek legtermészetesebb beteljesülése a gyermek vállalása, illetve a családjáról való gondoskodás.

«A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűen irányul az utódok létrehozására és felnevelésére. Ők mintegy koronája és betetőzése a házasságnak» (GS 38).

• Súlyos kérdést vet fel, ha a szülők szeretnének gyermeket, de az nem érkezik. Ilyenkor lehetőség a gyermekek örökbe fogadása… (A témáról vö. Tomka F.: Lelkipásztori teológia és új evangelizáció c. kötet 263. old)

II. Hogyan tekint egyházunk a házasságra?⁴

Az egyház SZENTSÉGnek tekinti a házasságot – amelyben isteni titkok valósulnak meg. Az emberekben egyenként is felfedezzük, hogy keresik Istent (a Végtelent – ahogyan mi is felfedeztük ezt előző beszélgetéseinkben);⁵ – a házastársi kapcsolatban pedig felfedezzük a Három Személyű Egy Isten titkát.

Felfoghatatlannak tűnhet a Szentháromság titka. Egy Isten, három személyben? De épp a családban érezzük sajátosan ennek tükröződését. Két szerelmes szeretne EGY lenni, és egyszerre KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLY is maradni. Egy, és különböző: ez a Szentháromság titka. – Azt is mondjuk: a Szentlélek valamiképpen az Atya és a Fiú szeretetének gyümölcse. – A házasságban természetesnek vesszük, hogy a két személy szeretetéből nemcsak egy új élőlény születik – hanem egy új EMBER (micsoda titok ez!).

A keresztény úgy tekint a házasokra, hogy nagy a hivatásuk: részesednek a Teremtés titkában: az EMBER létrehozásában, az ÉLET továbbadásában.

A házaspár küldetése: bekapcsolódni Isten teremtő titkába – a gyermek vállalásában és elfogadásában; és bekapcsolódni a világ és az egyház fenntartásába – az élet továbbadásával: az EMBERI-ISTENI életre neveléssel.

III. A gyermekszám és családtervezés

A vallásos családokról ismerős, hogy bátrabban vállalnak gyermeket, és hogy – a családszociológia szerint – e családok stabilabbak, kiegyensúlyozottabbak az átlagnál. Ez összefügg a gyermekekről alkotott felfogásukkal is.

Az egyház tanítása, hogy a szülőknek jogukban áll megtervezni, hány gyermeket tudnak vállalni (GS 50; Humanae vitae). De a tervezés nem jelentheti a gyermek elvi elutasítását (ez esetben a házasság nem is jönne létre); és magában hordozza a felelősséget a gyermekek számának meghatározásában.

A gyermekszámot a család helyzetének, körülményeinek figyelembevételével lehet megállapítani. – A családtervezés egyik kulcskérdése, melyik az «ideális gyermekszám» (a család adott körülményei között). A felelősen gondolkozó jegyes- és házaspárnak is fel kell tennie a kérdést. Ennek eldöntéséhez foglaljuk össze, milyen megállapításokat tesznek a témával foglalkozó tudományok – elsősorban a családszociológia, a pedagógia, a pszichológia. – A szakemberek néhány következtetésben egyetértenek:

a) Az egyetlen gyermek, az «egyke» nem jó „megoldás”: egy életen át hordozhatja a hiányt, amelyet talán szüleinek köszönhet (bár lehet, hogy a szülők objektív okok miatt nem vállalhattak több gyermeket).

– Az egykét általában elkényeztetik: a szülők akaratlanul is mindent rápazarolnak; ezáltal könnyen egoistává lesz, nehezen tud lemondani, áldozatot vállalni másért.

– A többgyermekes családban a gyermekeknek pici korban meg kell szokniuk a testvérekhez való alkalmazkodást, az áldozathozatalt: s e tulajdonságokkal a legértékesebb kincseket sajátítja el.

b) Az egészséges gyermekszám. Sok magyar pár tervez két vagy három gyermeket. A szakemberek szerint jóval ideálisabb a három. Véleményüknek nem csupán népesedéspolitikai okai vannak (hogy a 3 gyermek biztosítja a társadalom reprodukcióját), sokkal inkább olyan szempontok, amelyek döntően érintik a családok egyensúlyát.

A nemzetközi felmérések rámutattak, hogy a család stabilitása ugrásszerűen megnő a három és (felelősen vállalt) több gyermek esetében. A vizsgálatok szerint az ilyen családokban jobb a gyermekek és a szülők «lelki közérzete», és ezzel összefüggően pl. kisebb a válások aránya.

Ismerős az ellenvetés vagy kérdés: «nem vállalhatok több gyerme­ket, mert akkor a meglevőnek (egynek vagy kettőnek), meg a születendőnek sem tudnám biztosítani a mai világban szükséges anyagi-kulturális javakat». A felmérések ezzel kapcsolatban egy meglepőnek tűnő megállapításra jutottak: A (felelősen tervezett) többgyermekes családok gyermekei nincsenek hátrányban az 1-2 gyermekes családok sarjaival szemben.

A vizsgálatokból kiderül, hogy a nagy-családok gyermekei nem részesülnek kisebb arányban az alapvető anyagi-kulturális javakban (pl. nyelvtanulás, külföldi utazás), mint az egyke gyermekek. A különbség csupán a luxuscikkekben és extra kiadásokban mutatkozik meg, de ezek inkább kárára vannak a gyermek fejlődésének, mint hasznára. Ezzel szemben a többgyermekes családok sarjai általában talpraesettebbek, sokoldalúbbak, hiszen több feladat-, egymásért végzendő munka hárul rájuk a családban, s így észrevétlenül megtanulják azokat.

Vajon ismerjük-e a magyarázatát, miért van ugrásszerű különbség a két- és többgyermekes családok egyensúlya között? A szakemberek általában kapcsolatba hozzák e tényt a csoportlélektan szabályával, miszerint a csoport nagyobb stabilitással rendelkezik, mint a páros kapcsolat. A csoport 3 emberrel kezdődik. A 3 gyermek esetében egy kis csoport jön létre, amelyben kiegyensúlyozottabbak a kapcsolatok, mint a 2 személy, a 2 gyermek között. A gyermekek életének stabilizálódása visszahat a szülők-, s az egész család légkörére.

Egyes esetekben előfordul, hogy egy családban 2-3 «egykét» is felnevelnek: Ha a gyermekek között túl nagy a korkülönbség, nem tud közösség kialakulni közöttük, sőt esetleg az idősebb gyermek is hozzájárul a kicsi elkényeztetéséhez.

b) Természetes családtervezés (=TCST): Korunkban, fejlett államokban pl. az USA-ban is egyre több szakember javasolja a családtervezés formájául a TCST-t. A témáról több magyar szakkönyv is jelent meg.⁶ – A hivatalos egyházi megnyilatkozások ezt tartják a családtervezés, illetve a születésszabályozás természetes-ideális módjának.⁷ Lényege, hogy a házaspár – amennyiben nem akar gyermeket – a nő ciklusához, illetve a terméketlen időszakokhoz igazítja szerelmi találkozásait. Ez a módszer kérdéseket is felvet. Akik viszont eszerint élnek, arról számolnak be, hogy ez a – természet által meghatározott – ritmus sajátos ünnepélyességet (fegyelmezettséget) és szépséget ad a testi találkozásoknak. Nem egyik vagy másik fél hangulata határozza meg rendjét, hanem Isten terve, a női természet által.

A módszer alaposabb megismerése szakkönyvből, előadásokból, személyes beszélgetésekből lehetséges. Bár – az egyház tanításában – a születésszabályozásnak ez a természetes módja, ha valami súlyos ok miatt egyes helyzetekben ez nem alkalmazható, úgy a születésszabályozás más módjaival is lehet élni anélkül, hogy ezzel súlyos bűnt követnének el.⁸ (Vö. www.tcst.hu, www.holnaphonlap.hu.) – Ma már egy android mobiltelefonos applikáció segíthet a tünetek nyilvántartásában. (Vö. www.jegyes.hu )

Egy újabb módszer e témában az un. az un. Creighton model FertitityCare amely a női természet, ciklus és fogamzás kapcsolatát vizsgálja, és nyújt segítséget ennek megfigyelésében (Segítséget nyújt ilyen kérdések megértésében: mint meddőség, szabálytalan vagy hosszú ciklusok, szokásostól eltérő nyák, ismétlődő vetélések, szülős utáni depresszió, koraszülés stb.).

Az előzővel kapcsolatosan is használják, az ugyancsak újabb NAPRO technológiát, amely a hangsúlyt a helyes diagnosztikára és hatékony gyógyításra helyezi. Együttesen figyeli meg az emberi termékenység és a női egészség szempontjából kiemelkedően fontos jeleket, illetve rendellenességeket is, és ezek együttes figyelembevételével javasol természetes gyógymódokat.

A meddő párok esetében is nagy eredményességgel alkalmazzák a két fenti módszert, és 80%-os eredményességről számolnak be. (Ily úton az iker-terhességi arány tizedannyi, mint a mestersége reprodukciós eljárások során.) (Vö. www.tervezztermeszetesen.hu )

A módszer előnyei:

c) Abortusz: A kereszténység védi az életet. Isteni élet kezdődik már a magzatban. Az anya érzi ezt szíve mélyén…

IV. Az abortusz

A közvélemény, a szexuális zavarodottság ma sok fiatalt és felnőttet belehajt a magzat elhajtásába. Hányan nem is gondolják át, milyen súlyos tett ez. Az asszonyok gyakran utólag élik át az un. „poszt-abortusz szindrómát”: a fájdalmat, hogy egy gyermekük pusztult el.⁹

Az egyház súlyosan elutasítja az abortuszt, mert a piciny embert látja a magzatban.¹⁰ – Ma világszerte, sokan felemelik szavukat a magzatelhajtás ellen, s figyelmeztetnek:

– biológiai veszélyeire: a rákra, koraszülésre, meddőségre stb.,

– és lelki-emberi veszélyeire: arra, hogy (a súlyosabb idegklinikai esetekről nem is beszélve) az a nő, aki elpusztítja a belőle sarjadó életet, összetörhet magában valamit az emberi, női, anyai értékekből.¹¹

A keresztény szülők tapasztalata, hogy ha néha egy gyermek „nem tervezetten” érkezik: Isten megadja az erőt, az anyagiakat hozzá. Néhány év múlva döbbenve gondolnak arra: ezzel a csodálatos gyermekkel kapcsolatban szorongatta őket a kérdés, nem lesz-e túl nagy teher; vagy szorongatta őket a rokonság: hogy el kellene őt pusztítani.

Varga Domonkos írja: «Ott fekszik a pólyában az a gyöngécske gyerek, talán csak napokban mérhető élete, de abban a csöpp testben évmilliók, sőt – milliárdok fejlődése sűrűsödött össze. – Abban a csöpp testben? Már abban az egyetlen sejtben is, amely a fogamzás pillanatában keletkezett! – Egy sejt. Mi az az egy sejt? Akitől elveszik a hat-nyolc-tíz hete megfogant gyermekét, abból már sejtek sokaságát irtják ki a kaparókéssel, s nem is egy alaktalan húsdarabocskát csupán, hanem egy eleven kis embriót, akinek már keze-lába, törzse, feje van. Meghal szép csendesen, mielőtt megszületett volna. – Ne áltassuk magunkat azzal, hogy még nem volt ember. Ha egy ma született csecsemőnek vágjuk el a torkát, az is éppúgy tűri, s ha netán felsír az utolsó pillanatokban, akkor sem a félelemtől. Mégsem pusztíthatjuk el úgy, hogy fejünkre ne szálljon a vére, s a gyilkosság bűnét ne vegyük magunkra. – S hat-hét hónappal előbb? Amikor még alig egy- vagy kétöklömnyi?… Abban az egy sejtben már mindenestül benne voltak. Ha pedig benne voltak, akkor már emberek voltak…»¹². – Az abortusz borzalmát mutatta be korábban a «Néma sikoly» című dokumentumfilm, újabban Koltay Gábor hasonló témájú filmje.

c) Feladat

A héten próbálják átélni a megbeszélt titkokat: hogy kapcsolatukban a Háromságos Egy Isten titka jelenhet meg. És kapcsolatuk akkor lesz élő, ha felfedezik benne a különbözőség és egység forrását: a Szentháromság titkát. – Így gondoljanak a gyermek, a termékenység titkára is. Isten terve ez a teremtésben – és sajátosan az emberben. A Teremtő társai lesznek, amikor gyermekük születik.

Esti elcsendesülésükben imádkozzanak minden nap közelgő házasságukért. Ha Istenbe vetett hittel állnak Isten elé – a szentség megkötésében – Ő megszenteli életüket: és (amint Ő a hívőknek ígérte) „minden javukra fog szolgálni”, ami életükben történik. Ez a keresztények bizonyossága, ez családjaink és híveink erőforrása.

És változatlanul gyakorolják a „közös isteni élmény” keresését és megbeszélését, illetve a heti mélyebb személyes beszélgetést. Legyen a mostani „gyakorlat”: bármi – kisebb vagy nagyobb – nehézség éri magukat egy nap folyamán: Mondják ki: „Istenem hiszek Benned!” vagy „Köszönöm!”

4. Találkozás – A keresztény családról és nevelésről

a) Ima. Beszélgetés: Hogy sikerült a közös ima a múlt találkozás óta? És a „közös kaland” gyakorlása?

b) Témánk: a gyermeknevelés

„Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?” – Elfogadom.

A pap, az egyház nevében megkérdezi az édesapát: „Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket? – Ígérem!”

Megkérdezi az édesanyát is: „Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket? – Ígérem!”

Mit jelent Krisztus és az egyház törvényei szerint nevelni?

I. A keresztény nevelés – először is tiszta, emberi nevelés.

A keresztény nevelés alapelvei a legemberibb elvek. Először ezekről szóljunk.

1. A példa fontossága

A gyermek nem értelmével tanul, hanem érzelmileg azonosul szüleivel, azok világával. – Ha a szülők – vallásosak vagy nem vallásosak –, következetes életet élnek, példájukkal tanítják meg gyermekeiket a legalapvetőbb emberi értékekre: a becsületességre, következetességre.

És fordítva is: hiába tanítunk a gyermeknek szép elveket a becsületről, következetességről stb., ha mindezt nem tapasztalja szülei életében. A «kettős nevelés» elsősorban azt jelenti, ha a szülők mást tanítanak a gyermeknek, mint amit élnek. A gyermek lelkében ez a kettősség életre szóló törést hoz létre: megtanulja, hogy az adott szót nem kell komolyan venni – szülei szavát sem!

Természetesen minden nevelés alapja a szeretet. Erről azért nem szólunk részletesen itt, mert ez a legkidolgozottabb téma, amely normális körülmények között feltételezhető. A gyermek a szülők részéről tapasztalt szeretetben növekedhetnek egészséges személyiséggé, emberré, kereszténnyé.

A kérdés inkább az szokott lenni, hogy mit is jelent szeretni, szeretetet adni a gyermeknek. Az alábbi szempontokban ezt foglaljuk össze.

2. A szülők egységének hatása

A gyermeknevelésnek, és a gyermek iránti szeretet kifejezésének leghatékonyabb eszköze a szülők közötti szeretet-kapcsolat – egység. – Bármilyen okosat mond (vagy okosan nevel) egyik szülő (és talán meg van győződve, hogy az ő elgondolása jobban fejezi ki a szeretetet a gyermek felé) – ha kettejük között ellentét van, a gyermekbe maga az ellentét nyomódik bele – és nem az, amit egyikük mond. Fordítva, ha egységben maradnak, bár esetleg nem az a tökéletes, amit az egyik szülő hatására megtettek, a gyermekben a szeretet-egység élménye marad meg erősebben, mint az esetlegesen hibás magatartás.

Ez az egység érdekes kapcsolatban van több témával, amelyekről előző találkozásainkon beszéltünk. – Beszéltünk a közös ima jelentőségéről. Az Isten előtti elcsendesülésről, a megbocsátásról, amelynek legjobb eszköze a közös ima. – Beszéltünk a Szentháromság titkáról: és arról, hogy mi is szeretnénk egyidejűleg egyek lenni, meg egyszerre különbözőek is.

Különös, hogy a gyermek mennyire vágyódik a Szentháromság titkában megjelenő egységre. Ez az ő egészséges élettere. Az egység hiánya gyilkosan hat alakulására.

Beszéltünk Jézus keresztjének titkáról is. Arról, hogy amint Ő szenvedett és elveszítette életét értünk; nekünk is el kell veszítenünk sokszor akaratunkat, egymásért. S bár ez nehéz: Jézusra tekintve isteni erőt kapunk.

Lám: ezek a titkok ott vannak a gyermek lelkének DNS-ében. Az egység élteti őt. S ha egyik szülőnek ismételten el kellene is vesztenie akaratát, a hit ezt a bizonyosságot adja neki: nem egyszerű megalázkodásról van szó, Jézussal tehetem! Ennek gyümölcse, hogy Isten szeretete köztünk lehet. És lélektanilag nézve ennek gyümölcse: hogy a gyermek a Békével fog találkozni (és ebben meg fogja találni Istent!)

Ez ismét meghív a közös csendre, a közös imákra. Arra is, hogy találjunk időt a beszélgetésre: amelyben a nevelési elveket egyeztetjük. És hogy ne feledjük: az egység több, mint az én igazságom!

3. Igenre, nemre nevelés.

A liberális elképzelés (pl. Rousseau, korunkban B. Spock) szerint a gyermek alapjaiban jó, tehát nem szabad nevelni őt – csak hagyni kell, hogy kibontakozzék. Őt ne büntesse se szülő, se tanár, és utóbbi ne mondhassa meg a szülőnek, ha panasza van a gyermek ellen. (Döntse el a gyerek, akar-e kábítószert bevenni; a gender ideológia szerint azt is ő döntse el, milyen nemű akar lenni.)

Néhány évtizede hazánkban is elterjedtek a liberális gyermeknevelés alapelvei. Azt mondták: a csecsemő akkor fog jól fejlődni (az által szeretik őt), ha akkor szoptatják meg, amikor a gyermek kívánja, ha nem korlátoznak, semmiképpen sem büntetnek, hanem mindenben a gyermek vágyát teljesítik.

B. Spock, e felfogás nagy terjesztője élete végén megvallotta, hogy tévedés, amit tanított. Saját gyermekei és unokái voltak önmaga és a világ számára csődjének bizonyítékai. De elveit ma is sokan követik. Vannak édesanyák, akik egy éves gyermekük mellett is azt hiszik, azzal tesznek jót neki, ha minden kis felsírására megszoptatják. Ezek a mamák aztán folyton kialvatlanok, türelmetlenek, és azt tapasztalják, hogy növekvő gyermekeik egyre teljesíthetetlenebb igényekkel állnak elő, és ahogy nőnek egyre követelődzőbbek és nevelhetetlenebbek.

A liberális neveléssel szemben ma egyre több pszichológus tiltakozik: Hangsúlyozzák, hogy a gyermeket csecsemőkorában kell elkezdeni a rendre nevelni. Ennek első lépései: a rendszeres szoptatás, illetve a gyermek rászoktatása arra, hogy az éjszakát átaludja (és hagyja anyját is aludni).

Sok pedagógus, pszichológus figyelmeztet: a nevelés egyik első feladata, hogy megtanítsuk a gyermeknek, hogy van IGEN és NEM. – A gyermek csecsemőkorától, majd különösen az első dackorszaktól kezdve folyton próbálgatja, meddig viheti keresztül akaratát szüleivel szemben. Ha a szülő enged, ő további engedményeket követel. Ha a szülő határt állít, és megszegésekor szeretetből büntet: ez a gyermeknek nem hogy nem árt, hanem nagyobb biztonságban érzi magát, és nagyobb szeretettel ragaszkodik szülőjéhez.

Amikor már érteni képes: előre tisztázzuk a szabályokat vele. Ha betartotta a szabályt, dicsérjük meg, ha nem tartotta be, meg kell büntetnünk. Serdülő kori fegyelmezettségének vagy ellenkezőleg zabolátlanságának ez a nevelés is az alapja. – De érezze, hogy mindig van lehetősége újrakezdésre, a szeretet helyreállítására.

Ha a liberális nevelés korában a gyermek-járókák, mint a korlátok szimbóluma, szinte eltűntek, ma újra beszélnek ennek fontosságáról… Édesanyák gyakran panaszkodnak, hogy nincs pillanatnyi nyugtuk sem, mert ha nem foglalkoznak reggeltől estig gyermekükkel, az sír, s ha a járni kezd, akkor véglegesen leköti egész napjukat. Ma viszont több pszichológus rámutat, hogy a gyermekek hiperaktivitása, amely annyi pedagógus és szülő sorsát megnehezíti, egyenesen azért jön létre, mert a gyermeket kis korában túl sok benyomás éri, illetve nem tanul meg magában lenni, magában játszani, a dolgokat megemészteni. A járókák biztos keretet adnak a gyermeknek, ahol játszhat, ahol megtanulhat magában tevékenykedni, önállóan létezni.

Ajánlott olvasmány: Ranschburg J: Félelem, harag, agresszió (Nemzeti Tankönyvkiadó); Dobson: Az akaratos gyermek. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány. Bp. 2004.

4. Engedelmesség

Létezik-e szülői tekintély? Nem egyenlő személy-e a gyermek? – A válasz: Isten előtt egyenlőek vagyunk. De ezt a kis gyermeket, akiben ott van az ösztönös önzés is, a szülőnek kell segítenie, hogy megtanulja legyőzni önközpontúságát, és megtanulja a szeretetet, a másokért élést. Isten ezért adott tekintélyt a szülőnek. Az ő szerető tekintélyük alatt fejlődik egészségesen a gyermek. Akik mindent megengednek gyermeküknek, azok nevelik a mai sok kezelhetetlen iskolást, fiatalt.

Akik kis korban, szeretettel megtanítják gyermekeiket az IGEN-re és NEM-re, illetve a helyes engedelmességre, azokat tisztelni és követni fogják gyermekeik, s azoknak később kevés gondjuk lesz a fegyelmezéssel, illetve fogják tudni irányítani őket a serdülőkorban is.

A nevelés – és a keresztény nevelés – megkívánja a pedagógia alapvető elveinek ismeretét. Magyarországon sok jó nevelési könyv jelenik meg (vö. az irodalmat!). Az általános alapelveket már könnyen alkalmazhatjuk a keresztény nevelés egyes sajátos kérdéseire is. Ez utóbbi témában is ajánlhatunk néhány jó könyvet, pl.: H. Laible: Első évek; E. Petrik: Gyermekeimmel (vö. a fejezet irodalomjegyzékét)

5. A keresztény környezet és a családi közösségek szerepe

Erkölcsileg, emberileg, pedagógiailag nagymértékben összezavarodott világunkban az egészséges nevelésnek nagyobb szükség van a hasonlóan gondolkozó családok közösségére mint valaha. Ha a szülők hasonlóan gondolkozó (keresztény) szülőkkel kapcsolatot tudnak tartani, ez rendkívüli segítség lesz saját számukra: kettejük kapcsolata tekintetében is, és a gyermeknevelés számos váratlan és kritikus kérdésének megoldásában is.

A nevelés vonatkozásában a nagy kérdés: hogyan lesz képes a gyermek megtartani a szülők által közvetített erkölcsi elvet egy nagyon másként gondolkozó környezetben. – Ebben első szerepe van a szülők meggyőződésének és következetes életének, de szinte pótolhatatlan a szerepe van a szülők és a gyermek baráti körének (a keresztény közösségnek) is. Ha a gyermek – különösen a serdülés korában – nem találkozik a szüleihez hasonló elveket valló gyermekek és felnőttek közösségével, könnyen elsodorja őt a másként gondolkozó „világ” közvéleménye. De fordítva is igaz. A keresztény közösség, a valóban keresztény szellemben nevelő óvoda, iskola képes megvédeni a családot és a gyermeket.

II. A vallásos nevelés az előzőkre épül

A keresztény nevelés is a szülők életének példájával kezdődik. A gyermek azonosul: szülei életében – imájában, fohászaiban, felebaráti szertetetében – találkozik Isten szeretetével, aki olyan mértékben lesz jelenlevő számára, amennyire Ő jelenvaló a szülei számára.

Azok a szülők, akik vallásos nevelést kívánnak nyújtani gyermeküknek, kettős felelősséggel tartoznak saját vallásos életük iránt: mert ezzel nevelik gyermeküket mind az emberi következetességre, mind a vallásosságra.

1) Miben áll a szülők vallásos élete – amelyet a gyermek eltanul? Lényegileg a korábban már mondottakból.

A szülők (közös) imája a legmélyebb összekötőkapocs lehet, amelyben feloldódnak a nap feszültségei, és újra olyan szeretettel tudnak egymásra nézni, amint Isten néz rájuk.

A szülők tápláléka, hitbeli erőforrása a vasárnapi szentmise, áldozás, a, rendszeres gyónás. Egyszer majd a gyermekeké is ez lesz.

Együttélés az egyházi évvel: a hit titkainak változatosságát viszik a családba. Ünnepeink, a karácsony, húsvét ne csak a gyermekek vagy egymás megajándékozása legyenek, hanem éljük át bennük, hogy Isten ajándékozott meg minket végtelen szeretetével.

Adventben érezzék az egyház várakozását, nagyböjtben a keresztény bűnbánatot és Krisztus szenvedését; karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor stb. azokat a titkokat, amelyeket az egyház ilyenkor ünnepel.

2) Gyermeküket a keresztség szentségében ajánlják Isten szeretetébe és az egyház közösségébe. – A hitre való első nevelés feladata a szülőké. A hit részletesebb megismeréséhez majd a hitoktatás is segít.

c) Feladat: Éljék jegyességük áldott idejét jól! Használják ki ezt a vissza nem térő időszakot. Amit most begyakorolnak, sokszorosan vésődik lelkükbe, és erőt ad majd a jövőre.

Jövendő gyermekeik iránti felelősséggel végezzék a héten a napi imát – és a heti egy beszélgetést személyes életükről, kérdéseikről, kapcsolatukról. Mai beszélgetésünknek megfelelően törekedjenek most elsősorban a közös látásmód kialakítására, az „egység” építésére: “A szeretet több, mint az én igazságom – az egység több, mint az én okosságom.”

Ezzel a szeretettel jöjjenek szentmisére. Jézus eggyé akar tenni bennünket Igéjével, és a szentáldozással. Erre szeretnék majd nevelni gyermekeiket is.

És keressék a módját, miként tudják erősíteni kapcsolataikat hasonlóan gondolkozó párokkal, családokkal, közösséggel (az egyházi közösséggel).

5. Találkozás

A házasság szentsége, szertartása, a házasok helye az egyházban

1. Bevezető ima, beszélgetés: A házasság szentségének titkairól fogunk beszélni. Előbb lássuk: mit jelentenek a szentmisék maguknak? Szoktak-e imádkozni házasságukért, gyermekeikért, egységükért?

b) A házasságkötés szertartásával kapcsolatos titkokról:

I. A házasság szentségéről

Ezt a szentséget a jegyesek kötik. Mit jelent a szentség? Egyfajta imádság: amelyre Isten különös erővel válaszol (mert az egyházzal és Jézus imájával egyesülünk).

A házasságkötésben a jegyesek Isten segítségét (és az egyház imáját) kérik; továbbá Isten és az egyház képviselője előtt, az egyházi közösség templomában – tesznek ígéretet:

„N. nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő N-t feleségül venni!”

Amikor mindketten (Isten előtt – imádkozva) nyilatkoztak – s hittel kérik Isten áldását: Isten megáldja házasságukat. Nemcsak ebben az órában. Egy egész életre, ha hűek maradnak Istenhez… Egy egész életen át szentség marad házasságuk (egy folyamatos szentség ez): Azt jelenti, hogy ha Isten törvénye szerint élnek (amit ígértek) – egész életükben érezni fogják az Ő erejének kisugárzását. Ez a hívő házasok tapasztalata!

II. Gyónás, áldozás, szentmise

1. Akik gyónhatnak: ott teszik le bűneiket, hogy a házasság szentségére tisztán álljanak Isten előtt.

Akik nem gyónhatnak: Magukban gondolják át elmúlt életük hibáit. Bánják meg Isten előtt, és magukban tegyenek ígéretet, hogy új életet akarnak élni, s ehhez kérik Isten áldását. (Egyszer majd talán ők is felkészülnek a gyónásra.)

2. Nászmise. Hívő párok esetében szoktuk misével ünnepelni; ha a rokonságnak legalább egy része bele tud kapcsolódni a misébe. – Az egyház legnagyobb ünnepe a szentmise.

Aki áldozhat, áldozik a misében: egyesülni akar Jézussal. – Aki nem áldozhat: lélekben „vegye szívébe” Isten Szeretetét.

Ha a rokonság nem hívő, és nem lesz nászmise, de legalább egyik jegyes szeretne áldozni, esküvő előtt, gyónás után, áldozzon, és kérje Jézus áldását.

III. Az „Anyaszentegyház színe előtt” kötünk házasságot. Jelzi a templom is.

a) Mit jelent az egyház életükben? Az egyházban szeretnénk élni. Megígérték, ott akarják nevelni gyermekeiket. – Az egyház (emberi gyengeségei ellenére) erő-forrás.

A heti szentmiséken: Isten igéjében erősödünk, Jézussal egyesülhetünk, a közösséghez kapcsolódunk. – Erre gyermekünknek is nagy szüksége lesz (a mai világban különösen).

b) A családot „kis egyháznak” is nevezzük. Ha a Szentháromság képére alakul; ha Jézus szeretete él benne, ha keresztény gyermekek születnek, nevelődnek benne, egy „kicsiny egyház” ez. A nagy egyház egy sejtje, abból meríti erejét, de kicsiben megvalósul benne az egyház titka: Jézus él benne, Jézus jele és szentsége lehet a világban.

IV. A liturgia olvasmányainak, az egyetemes könyörgéseknek kiválasztása.

Ez szép feladata lehet a jegyeseknek. A szertartásokat, olvasmányokat megtalálják több helyen az interneten, pl.: www.jegyes.hu

Olyan olvasmányokat keressenek, amelyek legközelebb állnak magukhoz. Ezek által saját lelküket mondják ki, kegyelmet kérnek, s egyben üzennek az esküvőn résztvevőknek is. – Az olvasmányokról fogjuk a beszédet (homíliát) tartani az esküvőn, és szívesen elmondjuk, hogy ezeket maguk választották (vö. OCM 29).

Életre szóló ajándék, ha előre átimádkozzák az Igéket, amelyeket útravalónak éreznek maguk számára. – Kiválaszthatják az egyetemes könyörgéseket is. Ha vannak hívő ismerősök, ők olvashatnak, imádkozhatnak az esküvőn.

c) A feladatat legyen a következő időre is: a minden napi esti elcsendesülés- ima. Folytassák a napi lelki kalandot is: hogy legalább naponta egyszer örömet szereznek valakinek (amit szokásból nem tennének meg). És hetente egyszer találjanak alkalmat a mély lelki beszélgetésre.

Gyakorlati kérdés: A beszélgetést vezető előzetesen nézzen utána, rendben vannak-e a jegyesek adatai: a keresztlevelek, ha esedékes a vegyes-vallás esetében szükséges dokumentum… Egyeztettük-e a jegyesekkel hogy páronként mikor találkoznak a lelkipásztorral, hogy személyes kérdéseikről beszélhessenek: így a szertartás pontos rendjéről, gyónásuk időpontjáról stb. – Az esküvő előtti beszélgetésen kérdezzük meg, miért a megjelölt olvasmányokat választották – mert ez személyes szempontokat ad a lelkipásztornak a homiliához.