Bevezetőnek idézzük Avilai Szent Teréz gondolatát: Ahhoz, hogy Istenről nagy kegyelmeket nyerjünk a legalkalmasabb, hogy azok a legszentebb Oltáriszentség által érkezzenek. Ezen kapun kell bemennünk, hogy a legmagasabb fenség nagy titkokat nyilatkoztasson ki nekünk.[1]
Ennek értelmében is adjunk hálát a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, melynek egyik legjelentősebb gyümölcse hazánkban az oltáriszentségi Jézussal erősödő kapcsolat: a gyakoribb szentségimádás.
Az Eucharisztia imádását terjeszti több szerzetesrend és újabb mozgalom. „A Szentségimádásnak és Szentléleknek Leányai” 104 év óta tartanak folyamatos szentségimádást közbenjárva a világért. E rend első hajtásából 22 kolostori közösség született, több mint 300 nővérrel. A háborúk, Hitler és a kommunizmus jöttek és mentek, de ők folytatták az imádást. Ugyanígy állandó imádást tartanak „Az örökimádás ferences nővérei” is mintegy 142 év óta. Az állandó imádás helyszíne hazánkban is Budapesten az Örökimádás templom, s napjainkra egyre több hazai templom. Ezt valósítja meg az egész világon elterjedt, s hazánkban is megjelent „Imádság Háza” mozgalom, melynek célja ugyancsak az Úr dicsőítése, és a mélyülő kapcsolat Vele..[2]
1. Minden szent tápláléka az Eucharisztia és a szentségimádás volt
Magyarul is megjelent egy kiváló összefoglalás, amely bemutatja, hogyan járta át az Eucharisztia az Egyház, illetve a szentek életét, majd a 13. század óta a szentségimádás.[3] Lássunk néhány példát:
Liguori Szent Alfonz írja: ,,A szentségek után az összes ájtatosságok közül a szentségi Jézus imádása a legkedvesebb Istennek, és a leghasznosabb számunkra”.[4] „Ha egy keresztény közösség alkalmasabbá akar válni Krisztus arcának szemlélésére, nem mellőzheti az Eucharisztia tiszteletének ezt a formáját sem, amelyben folytatódnak és megsokszorozódnak a szentáldozásnak gyümölcsei”, idézi őt Benedek pápa is (EdE 25).
Loyolai Szent Ignác életének és látomásainak is központja az oltáriszentségi Jézus és az Ő imádása. Az ebből fakadó kegyelmi tapasztalatokban részesült több követője, pl. Gonzága Szent Alajos.
Don Bosco gyakran ismételte tanítványainak: „Azt akarjátok, hogy az Úr sok kegyelemben részesítsen titeket? Látogassátok Őt gyakran! Azt akarjátok, hogy csak kevés kegyelemben részesítsen? Akkor ritkán látogassátok Őt! Le akarjátok győzni a gonoszt és a tisztátalanság szellemét? Meneküljetek Jézushoz a szentségimádásban!” Savio Szent Domonkos – Don Bosco egyik fiatalon szentté lett tanítványa – életét is teljességgel a szentmisére és a szentségimádásra építette. De sorolhatnánk Szalézi Szent Ferencet, Vianney Szent Jánost vagy X. Szent Piusz pápát és a 13. sz. óta sok-sok szentet.
2. A szentségimádás lelkülete
a) Szent II. János Pál pápa a lelkületről
„Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az ő szívének végtelen szeretetét. A kereszténységet korunkban elsősorban az imádság művészetébenkell megkülönböztetnie másoktól, hogy hosszasabban elidőzzünk Nála, szeretetünket kifejezve a Szentségben jelenlévő Krisztusnál. Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam!” (EdE 25)
b) A szentségimádás folytatása a szentmisének
XVI. Benedek pápa a szinódussal egyetemben hangsúlyozza, hogy „az Eucharisztiában Isten Fia jön elénk és egyesülni akar velünk. A szentségimádás nem egyéb, mint az eucharisztikus ünneplés természetszerű fejleménye”. Magunkhoz venni az Eucharisztiát, annyit jelent, hogy imádjuk Őt, akit befogadunk. … A szentmisén kívüli szentségimádás folytatja és elmélyíti azt, ami a liturgikus ünneplésben történt, „Csak az imádásban érlelődhet az igaz és mély összeszedettség”. Az Úrral való személyes találkozás e tettében pedig érlelődik a szociális küldetés is, melyet az Eucharisztia magában foglal, és le akarja bontani a falakat nemcsak köztünk és az Úr között, hanem azokat is, amelyek a többiektől választanak el minket.” (SCa 66)
c) Az Eucharisztiának át kell hatnia életünket és áldozatainkat
„Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1Kor 10,31). A keresztény ember életének minden cselekedetében arra hivatott, hogy imádja Isten. Nincs hitelesen emberi dolog – gondolat és érzelem, szó és tett –, ami ne találná meg az Eucharisztia szentségében a megfelelő formáját ahhoz, hogy tökéletesen lehessen megélni (SCa 71).
„Szent Pálnak a rómaiakhoz szóló szavai ebből a szempontból a legösszefoglalóbb megfogalmazása annak, hogy az Eucharisztia miként formálja át életünket Isten előtt kedves lelki áldozattá (Róm 12,1).
– Ágoston is arról beszél, hogy ha egyek vagyunk (egyek szeretnénk lenni), el kell veszítenünk önmagunkat, az egység érdekében. Hasonlóképpen van ez a házasságban, melyben a legnagyobb öröm, hogy van házastársam, vannak gyermekeim, de miattuk kell legtöbbször elveszítenem magamat, áldozattá válnom. Érhető, hogy ez így van az Egyház közösségében is, amennyiben annak élő tagjai vagyunk. Erről beszél Ferenc pápa is, hogy a közösség és a házasság útján egyaránt elkerülhetetlenek a fájdalmak, de így valósul meg a feltámadás (Vö. EG 91; AL 232-238).
3. Segítő szempontok a szentségimádáshoz
Vianney Szent János írja a szentségimádás lelkületéről: „Ha éjjel felébredsz, gondolatban járulj a tabernákulum elé és mondd: „Íme, Uram, eljöttem, hogy imádjalak, dicsőítselek, hálát adjak, szeresselek, és veled legyek az angyalokkal együtt.” „Mily kedves az Eucharisztiában jelen lévő Urunknak az a röpke negyedóra, amit haszontalan elfoglaltságainktól lopunk el, hogy imádkozzunk, hogy meglátogassuk és vigasztaljuk őt!”[5]
De amikor épp nincs telve a szívünk, hogyan kezdjünk hozzá, milyen szempontok segíthetnek? – A kérdésre egykötetet kitevő választ írt Liguori Szent Alfonz: „Vezérkönyv a legszentebb Oltáriszentség látogatásáról” címmel.[6] Ehhez szeretnének segíteni a következő gondolatok is.
A szentséglátogatás vagy imádás alkalmával jól alkalmazható, elterjedt imádságvázlatát a következő címszavak foglalják össze. A szentségimádást könnyűvé teszi, ha felhasználjuk az alábbi szempontokat, ilyen sorrendben:
Imádás
Bevezetőben éljük mélyen át: ki van itt az ostyában, az Eucharisztiában? A Végtelen Isten, aki emberré lett, meghalt értem, majd feltámadt. Halála előtt azonban nekem adta önmagát a kenyérben és borban. Ő van itt. – Imádom Őt, végtelen szeretetét.
Hálaadás
Hálát adok jelenlétéért: az Eucharisztiáért, az életemért, mindenért, amit kaptam… (Mennyi köszönnivalóm támadhat, akár csak a mai napon, hát még az egész életemben kapott ajándékokért!)
A hálaadás, a dicsőítés egy őszinte odafordulás Istenhez, aki mindig megmutatja a kivezető utat! Fontos, hogy őszintén és elköteleződve tudjuk kimondani újra és újra: Dicsőség Neked Urunk![7] A dicsőítés a hálaadás kibontakozása, fontos része az Eucharisztia imádásának: Hála, dicsőség mindenért, – Ahogyan minden szentmisében is imádkozzuk a Dicsőséget, próbáljuk most is, amint ott is, valóban magasztalni Istent, Jézust, a Szentháromságot mindazért, amit ajándékban kaptunk.
Engesztelés
Az engesztelés nagy apostola, Alacocqe Szent Margit látomásaiban ilyen szavakat hallott Jézustól: „Nézd a szívemet, amely annyira szereti az embereket. Válaszul legtöbbjüktől csak hálátlanságot kapok.”[8] – Az engesztelés lényegét megfogalmazta az „engesztelő áldozat” fogalma már az Ószövetségben: mint törekvés az elkövetett vétkek jóvátételére. De a legteljesebben engesztelő áldozattá Krisztus lett bűneinkért. – Ilyen lélekkel imádkozzuk mi is az oltáriszentségi Jézus előtt: szeretnénk belekapcsolódni a Te legszentebb engesztelő áldozatodba, oly módon, ahogyan szent Pál írja a Kolossze-beli keresztényeknek: „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az Egyháznak javára” (Kol 1,24).
Kérés
Szent Claret Antal Mária írja a szentségimádásról szóló könyvében: Jézus hív az Eucharisztiában, hogy kérj is Tőle! Nevezd meg azokat, akiknek segíteni szeretnél; kérj azok részére, akik nem ismernek engem; kérj a magad számára és saját lelki megerősödésed érdekében.[9] Mi is folytathatjuk tehát kérésekkel.
Lelki áldozás
Ugyancsak Claret Antal Mária ajánlja a szentségimádás befejezésének: A legfontosabb, amikor meglátogatod Őt, hogy fogadd szívedbe, hasonlóan, mint a szentáldozáskor. Folytasd az imádást az Eukarisztiára tekintve, s egyszerre hálát adva, hogy Ő a szívedben van, és kész ott maradni. Mély titkot élhetek így át, hogy Ő az oltáron van és bennem is van: s akkor megölelhetem Őt, vagy lába elé borulhatok. Természetesen azt fogom kérni, hogy maradj mindig bennem Jézus, és segíts, hogy ne feledkezzek meg Rólad, ha visszatérek a zajos életbe, hanem Veled együtt menjek oda is. – Teréz anya így élte ezt és tette övéi hivatásává, hogy a szegények szolgálatában folytassák Jézus imádását, az Ő ígérte alapján: „aki szeretetben marad, az Istenben (azaz Bennem) marad és Isten (Én) is Őbenne” (1Jn 4,16).
Befejezésként a „táv-szentségimádásról”
A szentségimádás széleskörű megvalósításáraegy további lehetőség a „táv-szentségimádás”.Ennek egyik első ismertté vált gyakorlója Baylon Szent Paszkál volt. Ő szerzetesként halt meg, de már gyermekkorában „megsebezte szívét az Oltáriszentség”. Pásztorfiúként sokszor távol kellett lennie a templomtól, egyszer azonban a távoli toronyból a harang szavát hallva, letérdelt imádkozni. Lelki szemei előtt megjelent az Eucharisztia szent ostyája, s nagy boldogság töltötte el. Így tanulta az imádásnak ezt a formáját, amit ettől kezdve rendszeresen gyakorolt. Többen is írnak erről. Assisi Szent Ferencígy fogalmaz: „Imádságomban látom Krisztust, ahogyan a szentmisében látom Őt, és távolból imádom.”[10]
Tiszteletreméltó Chiara Lubich, korunk egy mestere így tanította övéit: Ha a vonat ablakából meglátok egy templomot, imádom Jézust az Eucharisztiában. – Mi is tehetünk így, ha utazunk, vagy egy templomot látunk meg! Másutt azt tanácsolja: a tömjén Isten akaratának teljesítése legyen, kiemelten a felebarát szeretetében, amely által napközben is imádhatjuk Őt az Oltáriszentségben.
Én is megéltem ezt pl. kórházi tartózkodásaim során. Az ablakon át megpillantottam egy katolikus templom tornyát, és örvendeztem a szentségimádás e lehetőségének, s imádtam Őt, aki ott jelen van. De hisz régi gyakorlat ez, hogy a templom előtt keresztetvetünk, azaz így köszöntjük Őt az Eukarisztiában. – Ma kevesen gyakoroljuk ezt, és ha olyan környezetben vagyunk, lehet nem szükséges mindenkinek így tennie, de lelkünkben igenis köszöntsük Őt, aki értünk van itt, és lát bennünket gyalog vagy egy járművön ott elhaladni.
Ha ezeket gyakorolni kezdjük, eltölt a Vele való találkozás öröme, és alkalmasabbá válunk, hogy az Ö örömét továbbadjuk másoknak is.
[1] I/208; Id. F. Holböck i.m. 265.
[2] Sok helyen az Eucharisztia dicsőítése – bár e mozgalomnak van ökumenikus dicsőítő formája is.
[3] Vö. Holböck i. m.
[4] Vö. idézi: EdE 25; Liguori Szent Alfonz:Látogatások az Oltáriszentségnél és a Boldogságos Szűznél. Bevezetés: Opere ascetiche, Avellino, 2000., 295
[5] Vö. Katekézis a valóságos jelenlétről: https://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/koezoes-ertekeink/15604-vianney-szent-janos-gondolatai-az-eucharisztiarol
[6] Vö. még: Liguori Szent Alfonz vezérkönyve az Oltáriszentség látogatásáról. Pest, 1867. (19. kiadás: 1938).
[7] https://shoeshine.hu/program/22-orsz%C3%A1gos-esem%C3%A9ny/1743-az-im%C3%A1ds%C3%A1g-h%C3%A1za-lelk%C3%BClete; A dicsőítés kifejeződései korunkban az ún. Lelkes Napok, a Katolikus Karizmatikus Megújulás rendezvénye, és az egész világon elterjed Imádság Háza mozgalom.
[8] Alacoque Szent Margit Naplójából. Vö. Holböck i. m. 340-341.
[9] Szent Claret Mária Antal: Negyedóra az Oltáriszentség előtt című könyvében. Vö. https://metropolita.hu/2010/11/14-ora-az-oltariszentseg-elott/
[10] Assisi Szent Ferencről vö. in Holböck i. m. 104.