HOGYAN ÉLJÜK AZ IGÉT?
Tomka Ferenc atya válaszol három kérdésre.
A Szentírásban ez áll: „Legyetek megvalósítói az igének, ne csak hallgatói” (Jk 1,22). Jézus mondja: „Aki csak hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít az emberhez, aki házát homokra építette…” (Mt 7,24) Lényegileg egész kereszténységünk az Igére épül.
Szerencsés dolog kiválasztani egy igét egy-egy hónapra?
Ha elkezdjük élni az igéket, azt tapasztaljuk, hogy Istennek, Jézusnak minden igéje valamiképpen tartalmazza a többit. A havi igemagyarázatok segítenek abban, hogy ezt észrevegyük. Ha tehát egy igét jól élünk, kiderül, hogy valamiképpen éljük az összeset, s mégis az isteni tanítás egy-egy sajátos szempontja elevenedik meg bennünk. Az Istennel való egyesülés egyik útja lehet, ha előrehaladunk az ige folyamatos élésében.
A gyakorlatban hogyan éljük az igét?
Határozzuk el, hogy minden nap, például a reggeli imában próbáljuk átgondolni, hogy ez az ige ma hogyan alakíthatja át az életünket. A nap folyamán pedig próbáljuk minél gyakrabban emlékezetünkbe idézni. Az ige élésének egy fontos próba-mondata: mit tettél ma az ige indítására? Mit tettél Isten iránti szeretetből, s mit tettél a felebarát iránti szeretetből? Az igéből fakadó cselekedet mindig Isten-szeretet és ember-szeretet. Az ige Isten felé irányít, és mindig a felebarát felé is. Amikor „élem az igét”, ebben a cselekedetben valamiképpen találkozom Istennel, és iránta való szeretetből cselekszem, illetve teszek valamit a felebarátomnak. Chiara Lubich legtöbb igemagyarázata nagyon praktikusan erre hív meg.
Az igéből való cselekvés örömöt jelent: éppen mert találkozás Istennel. Lehet ez a legnagyobb fájdalom mélyén is: Isten jelenlétének felcsillanása, az iránta kimondott szeretet.
Az igéből való cselekvés gyakran gyümölcsöt terem. Az első gyümölcs maga a találkozás benne Jézussal, vagy maga a szeretet. Az igéből fakadó (Istennel egyesült) cselekvés rendkívüli gyümölcsöt is teremhet a felebarátban vagy a környezetünkben.
Mit mondjunk el a „tapasztalatban”?
Elmondjuk, hogy mit tettem az ige szellemében, az ige indítására. Ilyenkor nem az evangéliummal kapcsolatos elmélkedéseinket osztjuk meg a többiekkel, hanem amit megéltünk. Sokszor hétköznapi eseményekről van szó.
Nem lesz ez öndicséret – kérdezhetjük? – Ha helyesen alakul a beszélgetés, akkor Isten-dicséretté, hálaadássá válik. Hálaadás azért, hogy Isten és az Ő igéje működött bennem. Azt a tapasztalatomat mondom el, hogy Isten igéje valóban élő-cselekvő! És szól bennem, és irányít.
A tapasztalatokban elmondom azt is, ha az igéből fakadó cselekedet önmagamban vagy másban valamilyen isteni gyümölcsöt termett. S ezt különös hálaadással mondhatom el, mert tudom, hogy az igazi cselekvő maga Isten.
Amikor megosztjuk a megélt igével kapcsolatos tapasztalatainkat, valamiképpen Isten életével ajándékozzuk meg egymást.